A napraforgó hibridek olajtartalmának nagyságát több tényező komplex hatása alakítja. Jelentős szerepet kap az évjárat, amely egyrészt a vetéskori, másrészt a virágzás termékenyülés és az olajbeépülés időszakának időjárási tényezőin (csapadék, hőmérséklet, páratartalom) keresztül fejti ki hatását. Az agrotechnikai tényezők is jelentős hatással bírnak az olajtartalom kialakulásában. Fontos a vizsgált vetéstechnológiai tényezők szerepe, melyek közvetve és közvetlenül hozzájárulnak az olajbeépülés fokozódásához vagy csökkenéséhez.

Kísérleti eredményeink alapján azt tapasztaltuk, hogy a fungicides növényvédelem is jelentős mértékben képes módosítani a napraforgó olajtartalmát. Az olajhozam kialakulásában meghatározó hatása a termésmennyiségnek van, az olajtartalom kisebb jelentőséggel bír.

A kezelések átlagában megvizsgáltuk a napraforgó olajtartalmának változását a vetéstechnológiai elemek átlagában a három növényvédelmi modellnél. Azt tapasztaltuk, hogy a fiatalkori, nyolc levélpáros állapotban elvégzett védekezéskor mindhárom évjáratban olajtartalom növekedés következett be, ami a csapadékos években volt a legnagyobb.

A második, virágzáskori védekezés során azonban erős olajtartalom csökkenést figyeltünk meg, aminek az értéke már aszályos évben is kiugró volt (2009: 0,9%), és az erősen csapadékos 2010. évben meghaladta az 1%-ot. Az olajhozam értékek mindhárom tenyészévben a kétszer kezelt állományban voltak a legnagyobbak, az olajhozam növekedés azonban inkább az első kezelés hatására – csapadékos évjáratban a második kezelés hatékonysága is nagyobb volt – növekedett fokozottabban. Az állománysűrűség növelése 2008 és 2009 években az olajtartalom parabolikusan csökkenő mértékű növekedését eredményezte, ezzel szemben 2010-ben az olajtartalom stagnált, nagyobb mértékű változás nem történt. Az olajhozam a terméseredményekhez hasonlóan viselkedett. Aszályosabb évjáratban nagyobb tőszámok alkalmazásával értünk el nagyobb olajhozamot (55 000–65 000 tő/ha), ezzel szemben a csapadékos 2008. évben kisebb 45 000–55 000 tő/ha volt az optimális. Az olajbeépülés volumenét a tőszám mellett a vetésidő is befolyásolta. Az átlagos április közepi vetésidő olajtartalmának nagysága 2008-ban és 2009-ben egyaránt elmaradt a korai és a megkésett vetésidő olajtartalmának nagyságától, ami nagy valószínűséggel az átlagos vetésidejű napraforgó állományban fellépő vetéskori és virágzáskori időjárási anomáliákkal magyarázható. A 2010. évben az átlagos vetésidő bizonyult a legjobbnak, mivel az átlagos olajtartalom a korai vetésidőnél 0,4%-kal a megkésett vetésidőnél 0,5%-kal volt magasabb. Csapadékos évjáratokban a megkésett vetésidő olajhozamai voltak nagyobbak, a 2009. száraz évjáratban az áprilisi aszály ellenére is a legnagyobb terméseredményt és olajhozamot az átlagos vetésidőben értük el.

Kulcsszavak: napraforgó, olajtartalom, tőszám, vetésidő, fungicides növényvédelem