A növénytermesztést, ezen belül a kertészeti termesztést is érintő szélsőséges időjárási jelenségek, mint pl. szokatlanul forró, száraz nyarak, helyenként jelentkező viharok és özönvízszerű esők az elmúlt években egyre gyakrabban előfordulnak. Az időjárási szélsőségekre kevésbé érzékeny növényfajták és a megfelelő termesztéstechnológia kiválasztásával csökkenthető az extrém időjárási viszonyok termésbiztonságot veszélyeztető és gazdasági károkat növelő hatása.

Hat különböző tenyészidejű és levéltípusú borsófajta stressz tűrőképességét és vízhasznosítását vizsgáltuk öntözött, vízhiányos és öntözés nélküli körülmények alatt. Aszályos évben a növények magassága és biomassza termelése, az alkalmazott öntözés ellenére is alacsonyabb volt, mint csapadékosabb évben. A korai tenyészidejű fajta kevésbé volt érzékeny a vízhiányra, mint a kései tenyészidejű fajták. Jelentős különbség volt a sztómarezisztencia értékben, vízhasznosításban és a terméskomponensekben a középérésű fajták között. A középérésű csoportban hüvelyérés alatt, 2,0–3,0 s/cm sztóma rezisztencia mellett nagy magtermés érhető el, azonban ezt meghaladva a növényenkénti magtermés jelentősen csökkent. Az „afila” félig levélnélküli, kései tenyészidejű fajta viselte el legkevésbé az aszályos termesztési körülményeket. Az eredmények lehetőséget adnak vízhiányt jobban elviselő genotípusok kiválasztására.

Kulcsszavak: zöldborsó, vízhasznosítás, sztómarezisztencia