28 éves tartamkísérletben vizsgáltuk a csernozjom talaj vízháztartásának alakulását, illetve a kukorica terméseredménye közötti kapcsolatot, három eltérő csapadék-ellátottságú évjáratban: egy aszályos (2007), egy csapadékos (2008) és egy száraz (2009); két vetésváltási rendszerben (mono- és bikultúra); valamint két állománysűrűség (60 000 és 80 000 tő/ha) esetében. A mértékadó talajréteget három szintre osztottuk, (0–60 cm, 61–120 cm, 121–200 cm) melyekben vizsgáltuk a talajnedvesség tenyészidőbeli alakulását. Az eredmények alapján a felső (0–60 cm) és a középső (61–120 cm) talajszint nedvességkészlet változása volt a legintenzívebb, a csapadék, közvetlen hatása itt mutatható ki a legegyértelműbben. Összehasonlítottuk a kukorica terméseredményét és az egy milliméter csapadék felhasználásával elért termésmennyiséget. Az eredményekből megállapítható, hogy a vizsgált két vetésváltási rendszer közül a bikultúrás termesztésben, illetve 60 000 tő/ha állománysűrűség mellett legkedvezőbb a kukoricaállomány vízhasznosítása.

Kulcsszavak: tartamkísérlet, nedvességkészlet, évjárat, WUE, vetésváltás, monokultúra, kukorica