Az elmúlt évtizedekben a világ nitrogén-műtrágya felhasználása megtöbbszöröződött. Ha javítani tudnánk a növények számára kijuttatott nitrogén-műtrágyák hasznosulását, annak jelentős gazdasági haszna és kedvező környezeti hatása lenne. Emiatt rendkívül fontos, hogy megismerjük a termesztett fajták N-igényét, feltárjuk a N-táplálkozásban meg lévő genotípusos különbségeket.

A keszthelyi Burgonyakutatási Központ fajtái, nemesítési vonalai N-hasznosító képességének vizsgálata szántóföldi körülmények között a közelmúltban kezdődött meg. A munka folytatásaként, a N-hasznosításban meghatározó szerepet játszó komponensek részletesebb vizsgálata érdekében üvegházi, tenyészedényes kísérletet állítottunk be a White Lady, Katica, Hópehely, Chipke keszthelyi fajtákkal, illetve az S440 jelű nemesítési vonallal. A kísérletet homok tápközegben, 3 ismétléssel, randomizált elrendezésben állítottuk be. A növényeket három különböző nitrát koncentrációjúra módosított (7,50 mmol; 3,00 mmol; 0,75 mmol) Hoagland tápoldattal öntöztük. A kezelést a növények 3 hetes korában kezdtük meg és az első kezelést követő 42. napon takarítottuk be.

A kezelés alatt mértük a levelek klorofilltartalmát, betakarításkor meghatároztuk a növények számos morfológiai- és termésparaméterét, a gumók N-tartalmát és a harvest-indexet. A vizsgált fajták klorofilltartalma a N-kezelések hatására eltérő mértékben és eltérő lefutási görbével változott. A gyökér–hajtás arány tekintetében a vizsgált genotípusoknál lényegesen eltérő tendenciájú eredményeket kaptunk. Az S440, Katica és Hópehely genotípusnál a 3,00 mmol-os kezelésben kaptuk a legkisebb, a White Ladynél pedig a legnagyobb gyökér–hajtás arányt. A Chipke esetében a nitrogénadagok csökkenésével arányosan csökkenő gyökér–hajtás arányt figyeltünk meg. A gumótermés tekintetében az S440 és White Lady hasonlóan reagált a N-hiányos kezelésekre, nagyobb számú, de kisebb tömegű gumókat termettek. A Chipke és Katica fajtáknál ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk, kevesebb, de nagyobb méretű gumókat hoztak. A harvest-index értékek és a gumók nitrogéntartalmának vizsgálatakor a kísérletbe bevont genotípusoknál a válaszok tendenciájában nem találtunk különbséget, azonban a válaszok erőssége genotípusonként eltérő volt.

A vizsgálati eredmények statisztikai értékelése során megállapítottuk, hogy a tesztelt burgonya genotípusok között szignifikáns különbség van a N-hasznosítás vizsgált paraméterei tekintetében. Ezek az eredmények a későbbiekben felhasználhatóak a burgonyatermesztés gyakorlatában is, segíthetik a termesztési céllal összehangolt műtrágyázást, hozzájárulhatnak a műtrágyaadagok gazdaságosabb, környezetkímélőbb és termesztési célnak megfelelő optimalizálásához.

Kulcsszavak: burgonya, Solanum tuberosum L., N-kezelés, klorofilltartalom, gumó N-tartalom, N-hasznosítás