Az OMTK A-17 jelű tartamkísérlet (Nagyhörcsök, MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet Kísérleti Telepe) 21 kísérleti évében vizsgáltuk a természetes csapadék változékonyságának, valamint a N, P és K tápelemek hatását a kukorica termésére. A termőhely mészlepedékes csernozjom talajának legfontosabb jellemzői: pH (KCl): 7,3; CaCO3: 5%; humusz: 3%; agyag: 20–22%; AL-oldható P2O5 és K2O: 60–80 és 180–200; KCl-Mg: 150–180; KCl+EDTA-oldható Mn-, Cu- és Zn-tartalom: 80–150, 2–3 és 1–2 mg/kg. A 20 kezeléssel, 4 ismétléssel kétszeresen osztott (split-split-plot) elrendezéssel, összesen 80 parcellán működő kísérletben a nitrogén és foszfor hatása 3–3, a káliumé 2–2 szinten vizsgálható az összes lehetséges 3×3×2=18 kombinációban. Ehhez járul a kezeletlen kontroll kezelés és egy, a faktoriális rendszerben nem szereplő, nagyobb NPK adagú kezelés. Főbb eredményeink a következők:

A 21 kukorica kísérleti évből 9,5%-ban normál, 9,5%-ban száraz, 42,9%-ban aszályos, és 38,1%-ban csapadékos időjárás uralkodott. A vízhiányos évek (száraz+aszályos) 52,4%-ot jelentettek.

Normál években a kontroll talajokhoz hasonlítva a terméseket szignifikáns kiegyenlített műtrágyahatások jellemezték. Az egyoldalú N, a hiányos NP és a NK-műtrágyázás 2,7 t/ha, 2,8 t/ha és 3,4 t/ha hozamnövekményt eredményezett. A termés a teljes NPK (8,3 t/ha) kezeléssel alig volt fokozható.

Szárazságban a N, a NP és a NK-műtrágyázás 1,1 t/ha, 2,8 t/ha és 3,1 t/ha többlethozamot mutatott, amely a teljes NPK (3,2 t/ha) kezelésekkel szignifikánsan nem volt növelhető. A száraz évjáratú kísérletek kezeléseinek átlaga 6,0 t/ha jelentett, ez 18%-kal volt kevesebb, mint a normál éveké.

Aszálykor a N, NP, NK és NPK kezelésekben hasonló hatásokat rögzítettünk, mint szárazságkor. A kezelések átlaga 6,4 t/ha, ez 12%-kal volt kevesebb, mint a normál éveké.

Csapadékbőségkor az egyoldalú N és a hiányos NP és NK trágyázásoknál jelentkezett a kedvezőbb vízellátottság pozitív hatása (N: 43%, NP: 49%, NK: 59%). Az NPK kezelésekkel a termés nem volt tovább fokozható. A csapadékbő évjáratú kísérletek kezeléseinek átlaga 7,5 t/ha, ez 3%-kal volt több, mint a normál éveké.

A kukorica termését meghatározó időszakokat tekintve a téli félévekkel ellentétben (R2=0,1232*) a nyári félévek időjárása volt a döntő jelentőségű (R2=0,5670***). A teljes évre vonatkoztatott R2 érték 0,6822***-nek adódott. Hasonló hatással bírtak a termesztési évek egyes hónapjai, ahol az R2 érték 0,6784***-gyel volt egyenlő. A vegetációs időszakok csapadék viszonyai szintén döntőnek bizonyultak (R2=0,5670***). A vegetációban lévő kukorica termését főként a júniusi hónapok csapadékai döntötték el (R2=0,4730**). Jelentősnek mutatkozott a betakarításkori időjárás is, ahol az R2=0,4797** értéket jelzett. Termést meghatározóként jelentkezett a csapadék anomáliák frekvenciája (R2=0,5253***). A kísérletek teljes determinációs koefficiense (R2=0,6822) azt mutatta, hogy az éves csapadék és a műtrágyázás együttesen közel 70%-ban határozta meg a kukorica termését.

Az éghajlat fentebb bemutatott változásait figyelembevéve (aszályosodás) arra a következtetésre jutottunk, hogy a jövőben a csapadék optimumok előfordulása és az optimális termések elérésének lehetősége a kukorica esetében csökkenni fog, ezért az öntözés szerepe egyre jobban meghatározóvá válhat. A nemzetközi vonatkozásban is újak tekinthető modell értékű eredményeink a különböző évjáratok: normál-, száraz-, aszályos-, csapadékbő és az NPK-műtrágyázás számszerűsített t/ha-ban kifejezett hatásait mutatják be. Ezek jó támpontul szolgálhatnak az aszályosodási folyamatok termésbefolyásoló fizikai és kémiai hatásainak konkrét tudományos leírására.

Kulcsszavak: klímaváltozás, csapadék változékonyság, NPK-műtrágyázás, kukorica, termés