Két eltérő évjáratban (2013. év = átlagos, 2014. év = kedvező) vizsgáltuk a tápanyagellátás hatását két eltérő genotípusú őszi búzafajta (GK Csillag, Mv Toldi) termésére, levélterületére (LAI), relatív klorofilltartalmára (SPAD), illetve ezen növényfiziológiai paraméterek dinamikájára. Tartamkísérletben, csernozjom talajon 2013. évben a búzafajták termése 1600–6200 kg/ha, 2014. évben pedig 4400–8500 kg/ha között változott genotípustól és műtrágyaadagtól függően. Az évjárat hatása különösen jelentős volt a kontroll kezelésben (2013-ban 1600–1700 kg/ha, 2014-ben 4400–5400 kg/ha termés műtrágyázás nélkül). A trágyázás termésnövelő hatása 2013-ban 4,0–4,5 t/ha, 2014-ben pedig 2,9–4,1 t/ha között változott.

A levélterületet legnagyobb mértékben az évjárat és a trágyázás befolyásolta, a genotípus pedig kisebb mértékben módosította. A maximális levélterület értékeket (LAImax) a BBCH 61–69 (virágzás) és BBCH 71–77 (tejesérés) fenofázisokban kaptuk (2013. évben 0,8–2,8 m2 m-2, 2014-ben 0,9–7,9 mm-2 LAImax értékek trágyakezeléstől és fajtától függően).

A relatív klorofilltartalom (SPAD) értékeit az évjárat és a genotípus kevésbé, a trágyázás jelentős mértékben befolyásolta. A maximális SPAD értékeket az őszi búza a BBCH 30–37 (szárbaindulás) és a BBCH 61–69 (virágzás) fenofázisaiban mértük (2013-ban 29,6–49,7; 2014-ben 43,2–62,2 között változtak a SPADmax értékek).

A Pearson-féle korrelációs analízissel a búzafajták termése és LAI értékei (0,681**–0,802**), valamint a termés és a SPAD értékek (0,767**–0,893**) között szoros, szignifikáns összefüggést lehetett megállapítani.

Kulcsszavak: őszi búza, termés, LAI, SPAD