A torma egyik legjelentősebb levélbetegsége a fehérsömör, melyet az Albugo candida növénypatogén gomba okoz. Jelenléte növényvédelmi beavatkozás nélkül komoly kárt okoz a hajdú-bihari termesztő táj tormásaiban. A kórokozóval szemben ellenálló fajták használatával a növényvédelem eredményesebben elvégezhető, vagy akár el is hagyható. 2014 őszén 20 tormafajta, illetve változat Albugo candida fogékonyságát vizsgáltuk. A kísérleti anyagot úgy választottuk ki, hogy a magyar, dán, brassói, spreewaldi alakkörök mindegyike képviselve legyen és ilyen vonatkozásban is összevethessük a fajtákat. A lombfertőzést fajtánként, változatonként 10–10 véletlenszerűen kiválasztott levélen mértük fel. A levél közepére helyezett 10×10 cm-es keretben megszámoltuk a fertőzési foltokat és lejegyeztük azok méretét. Elsődleges cél az infekció felmérése volt, de próbáltunk összefüggést keresni a tünetek mérete és mennyisége között is. A fertőzött növényi anyagról preparátumot készítettünk a kórokozó identifikálása céljából. A tormafajták és változatok Albugo candida-val szembeni toleranciáját 50–50 sporangium méretének meghatározásával próbáltuk megállapítani. A gomba patogenitását nedveskamrás kórtani vizsgálattal igazoltuk. A szabadföldi megfigyeléseket a NYF MATI bemutató kertjében, a laboratóriumi vizsgálatokat az NYF MATI Agrártudományi és Környezetgazdálkodási Tanszék laboratóriumában végeztük.

Megfigyeléseink szerint az Albugo candida gomba a levelek fonákán enyhén kiemelkedő, fehér, habra emlékeztető különböző méretű és szabálytalan alakú foltokat idéz elő. A fertőzés a vizsgált torma fajtáknál és változatoknál eltérő mértékű volt, a különbségek az alakköröknél is jól kirajzolódtak. A Danvit és Norda fajták, az Eperjesi-1 és a Westsik-telepi 5-ös változatok levelét az Albugo candida egyáltalán nem fertőzte. A Szakácsi változat közepes, a Pózna fajta és Pellérdi változat erős mértékben fertőződtek. A többi tormafajta és változat levelét a vizsgált gomba alig vagy gyengén támadta meg.

Legkevésbé a dán alakkör fajtái és változatai fertőződnek, leginkább a spreewaldi típusú tormák. A fertőzési foltok mérete tűszúrásnyitól (ami egyetlen sporangium telepnek felel meg) 20 mm átmérőig változott. Nagyobb tünetek inkább a dán alakkörbe tartozó fajták/változatok levelén fordultak elő, a tűszúrásnyiak a spreewaldi fajtákra/változatokra jellemzőek, de egyértelmű összefüggést a telepegyüttesek száma és mérete, valamint a foltok mérete és az alakkörök között nem találtunk. A konídiumok méretében fajtánként, változatonként tapasztaltunk különbséget, de az nincs összefüggésben sem az alakkörökkel, sem a fajták, változatok fertőzésének mértékével.

Kulcsszavak: torma (Armoracia lapathifolia), Albugo candida, fajta, alakkör, tolerancia