A silócirok trágyázási szaktanácsadásának fejlesztéséhez kísérleti munkánk célja az volt, hogy jól elkülönülő talaj tápelem-ellátottsági szinteken, műtrágyázási tartamkísérletben vizsgáljuk a N-, P- és K-ellátottság hatását a silócirok terméshozamára és határozzunk meg N-, P-, és K-ellátottsági határértékeket csernozjom réti talajra. A műtrágyázási tartamkísérletet 1989-ben állítottuk be mélyben karbonátos csernozjom réti talajon, 4–4 N-, P- és K-ellátottsági szinten, teljes kezelés-kombinációban, 64 kezeléssel. Jelen dolgozatban a 2000–2004 között végzett kísérletek eredményei szerepelnek, melyek alapján az alábbi főbb következtetések tehetők:

1. A 2,8–3,2% humusztartalmú csernozjom réti talajon négy évben a zöldtermés maximuma 160 kg/ha N-adagnál jelentkezett. A N-túladagolás (240 kg N/ha) egyes években zöldtermés-csökkenést váltott ki. Gazdaságos zöldtermés-hozamot a talaj 0–60 cm-es rétegének vetés előtti 146 kg/ha NO3-N szintjén kaptunk.

2. A silócirok zöldtermése a talaj 200 mg/kg AL-P2O5 ellátottsági szintjéig növekedett. Ennél magasabb P-ellátottságnál már további megbízható termésgyarapodást nem tapasztaltunk, inkább az évek többségében kismértékű hozamcsökkenést a termésmaximumhoz képest.

3. A talaj 200–250 mg/kg AL-K2O ellátottsági szintje jó K-ellátottságnak felel meg, mert ennél magasabb K-szinten már érdemi termésnövekedés nincsen. A 400 mg/kg AL-K2O ellátottság felett a zöldtermés az évek többségében csökken.

4. A silócirok tápanyagellátásában a N×P kölcsönhatások minden évben érvényesültek. A N-trágyázás termésnövelő hatása jelentősebb volt jobb P-ellátottsági szinten. A P-trágyázás kedvezőbb N-ellátottsági szinten nagyobb terméshozam többletet eredményezett.

5. Az öt kísérleti évből kettőben volt kimutatható P×K kölcsönhatás, amikor 195–362 mg/kg AL-P2O5-ellátottsági tartományban a túlzott K-ellátottság (453, 465 mg/kg) termésdepressziót váltott ki.

Kulcsszavak: N-, P- és K-ellátottság, silócirok, terméshozam, tartamkísérlet