Eltérő genotípusú és tenyészidejű kukorica hibridek (Sarolta, P 9175, SY Afinity) vizsgálatát végeztük el különböző sortávolság (45 cm, 76 cm) és tőszám (50, 70 és 90 ezer/ha) alkalmazása mellett, két eltérő évjáratban (2013, 2014), mészlepedékes csernozjom talajon a Hajdúságban. Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy a korszerű kukorica hibridek kedvezően reagáltak a tőszámsűrítésre. A kedvező vízellátottságú 2013. évben a 45 cm sortávnál a 90 ezer/ha, a kedvezőtlenebb 2014. évben a 76 cm sortávnál ugyancsak a 90 ezer/ha állománysűrűség bizonyult optimálisnak (a termésmaximumok 12 875–17 595 kg/ha, illetve 12 149–15 334 kg/ha között változtak hibridtől függően). A LAImax 2013-ben 4,1–4,7 m2 m-2, 2014-ben 4,4–4,5 m2 m-2 között, a SPADmax pedig 55,7–60,9; illetve 61,6–64,3 között változott az optimális sortáv és tőszám kezelésekben. A tőszám növelése mindkét évben növelte a LAI értékeket. A SPAD értékek 2013-ban csökkentek, 2014-ben nem változtak a tőszám növelésére. Az évjárat és a tenyészterület, valamint az állománysűrűség hatásának jellemzésére kiválóan lehetett használni az általunk kidolgozott fotoszintetikus kapacitás mutatót (Ph.C.=P-index). A Pearson-féle korrelációs analízissel a kukorica hibridek termése és a P-index között szoros (0,829**-0,866**), a termés és a LAImax között közepes erősségű (0,440**-0,579**) kapcsolatot lehetett kimutatni. Vizsgálataink szerint a termés és a SPADmax értékek között nem volt kapcsolat (-0,252–+0,094).

Kulcsszavak: kukorica, sortáv, tőszám, termés, LAI, SPAD, P-index