A párolgás a különböző felszínekről a légkörbe történő vízgőzszállítás, a növények vízmérlegének legfontosabb kiadási tagja. A párolgást meghatározó függvények között megkülönböztetjük a potenciális párolgást, az ekvivalencia párolgást és referencia evapotranszspiráció számítására szolgáló módszereket.

Összehasonlító elemzéseinkhez a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság és Élelmiszertudományi Karának mosonmagyaróvári meteorológiai állomásán 1981 és 2010 között mért adatokat használtuk fel. Az A-kád mért adatai azonban csak 1994-től állnak rendelkezésre, ezért ezeknek csupán az 1995–2010 közötti 16 év adataira vonatkozó átlagértékeit tudtuk használni.

Az összehasonlításban az A-káddal mért párolgási értékek, a Penman-egyenlettel meghatározott értékek, a FAO Penman-Monteith egyenlettel meghatározott értékek, a Priestley-Taylor formulával meghatározott értékek és a korábban hazai adatokon kidolgozott kádfüggvény segítségével meghatározott értékek szerepelnek.

A vizsgált evapotranszspirációs függvények összehasonlítása azt mutatja, hogy Mosonmagyaróváron az evapotranszspiráció meghatározására a Penman-függvény, valamint a FAO Penman-Monteith függvény használata ajánlatos. Ezek a függvények egyrészt jól követik a mérési eredményeket, másrészt alkalmazásuk esetén hazai és nemzetközi összehasonlításokat is lehet végezni, mivel ezeket a függvényeket általánosan használják az egész világon mint referencia evapotranszspirációt.

Az A-kád mérések és a kádfüggvény értékei a referencia evapotranszspirációt reprezentáló függvények értékeivel párhuzamosan változnak, ezért az A-kád adatok és a kádfüggvény értékei egy szorzótényezővel átszámíthatók referencia evapotranszspirációvá olyan helyeken, ahol a szélmérés adatai nem állnak rendelkezésre.

A Priestley-Taylor függvény – mivel csak a párolgáshoz szükséges energiát tartalmaz za, de nem jeleníti meg a levegő párologtató képességének a hatását – elsősorban a nedves éghajlatú területeken ad megbízható eredményt. Mivel hazánk egész területe nem ilyen jellegű, a Priestley-Taylor függvény nemcsak Mosonmagyaróváron, hanem hazánk más területén is a tényleges párolgási értékeknél alacsonyabb értékeket fog mutatni.

Ha evapotranszspirációs módszereket hasonlítunk össze, akkor figyelemmel kell lenni arra is, hogy közel azonos jellegű éghajlati viszonyok között végezzük-e az összehasonlítást, vagy olyan esetben, amikor az éghajlati viszonyokban az evapotranszspirációt befolyásoló elemek változásában valamilyen tendencia figyelhető meg.

A mosonmagyaróvári éghajlati viszonyokban az 1990-es évektől változás történt. Az évi középhőmérséklet emelkedő, a relatív nedvesség pedig csökkenő tendenciát mutat, s ezek mindegyike párolgásnövelő hatású. Mivel a kádfüggvény e két elemre épül, a kádfüggvény mutatta a legerőteljesebb változást. A Penman-függvénynek és a FAO Penman-Monteith függvénynek csak az egyik összetevője a légnedvesség, így ezek csak gyengébb emelkedő tendenciával reagáltak a bekövetkezett változásra. A Priestley-Taylor függvény nem tartalmaz légnedvességi összetevőt, ezért nem is reagált észrevehetően e változásokra.

Kulcsszavak: evapotranszspiráció, Penman-módszer, FAO-Penman módszer, Priestley-Taylor módszer, kádfüggvény