A vizsgálatokat 1983-ban beállított polifaktoriális tartamkísérletben végeztem, bi- (kukorica–búza) és trikultúrás (kukorica–borsó–búza) vetésváltási rendszerekben, két évben (2012 és 2013). Tesztnövény az őszi búza volt.

A két vetésváltási rendszer közül a trikultúrás vetésváltásban számítottunk kisebb talajnedvesség térfogatszázalékos értékeket. A bi- és trikultúrás vetésváltási rendszerekben számított vízhiányértékek is a borsó után vetett búza nagyobb vízfelhasználását bizonyítják. A vetés előtti vízhiányértékek pedig az elővetemények talaj vízháztartására gyakorolt eltérő hatását igazolják. A borsó elővetemény után visszamaradt talajnedvesség – még száraz nyár ellenére is – szignifikánsan több (a vízhiány 2012-ben 31,8 mm-rel, 2013-ban 42,3 mm-rel nagyobb bikultúrában), mint kukoricatarlóban.

Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a csernozjom talaj vízkészletét a vetésváltás nagymértékben befolyásolja.

A vízhiányértékek, valamint a terméseredmények alapján megállapítható, hogy a 2013. tenyészév vízellátás szempontjából kedvezőbb volt az őszi búza termésképzési folyamatai szempontjából. A trikultúrában előveteményként szereplő borsó kedvező hatást gyakorol a talaj tápanyagforgalmára.

Kulcsszavak: tartamkísérlet, őszi búza, vetésváltás, talajnedvesség, vízhiány, termés