A búzát széles genetikai potenciálja révén az egész világon nagy területen termesztik. A nagyfokú alkalmazkodásban szerepet játszó genetikai és molekuláris-biológiai hatásmechanizmusok jobb megértése segítséget nyújthat olyan új fajták nemesítésében, amelyek sikeresen termeszthetők a jövő megváltozott környezeti adottságai mellett is. A globális klímaváltozás befolyásolhatja a jövőbeni hőmérséklet-ingadozást és csapadékeloszlást, amelyek alapvető környezeti elemei a mezőgazdasági termelésnek, így meghatározzák a bioszféra élelmiszer-előállító- és háziállat-eltartó képességét is.

Közép-Európa, köztük Magyarország is sajátságos klimatikus viszonyokkal rendelkezik, mivel ez a régió az óceáni, a kontinentális és a mediterrán klímaterület határán helyezkedik el. E klímák időjárási elemei az egyes években különböző erősséggel, illetve gyakran átfedéssel vagy kevert formában jelentkeznek. Magyarország területi elhelyezkedéséből adódóan így különösen kitett a szélsőséges időjárási eseményeknek, amely negatív hatást gyakorol a mezőgazdasági termelésre.

A környezeti elemek széles skálájához a gabonafélék csak a megfelelő genetikai változatosságuk révén képesek alkalmazkodni. Az alkalmazkodóképesség tanulmányozásához az egyik leggyakrabban használt módszer a kalászolási idő vizsgálata. E folyamat meghatározásában a vegetatív-generatív életszakasz közötti átmenethez szükséges hidegkezelés, azaz a vernalizációs igény (VRN), a nappalhossz érzékenység (PPD) és a koraiság szabályozásáért (EPS) felelős géncsoportok játszanak fő szerepet. A vernalizációs igény genetikai szabályozásában több géncsalád vesz részt (VRN1, VRN2, VRN3 és VRN4). A fenotípusos értékek és a génexpressziós mintázatok alapján bebizonyosodott, hogy VRN1, VRN2 és VRN3 gének között szoros episztatikus kölcsönhatás áll fenn, ezért nehéz megállapítani egyértelműen az elsődleges célgént a vernalizációs folyamatban. Úgy tűnik azonban, hogy a VRN1 gén kiemelt szereppel rendelkezik. Búzában a nappalhossz-érzékenység szabályozásában részt vevő legfontosabb gének a PPD-A1, PPD-B1 és a PPD-D1. Általánosan elfogadott tény, hogy a legerősebb genetikai hatást a domináns PPD-D1a allél fejti ki, melyet a domináns PPD-B1a és a PPD-A1a allélok követnek. Az EPS gének allélikus változatai néhány napos különbséget okozhatnak a virágzási időben, amely hatás független a vernalizációs igény és a nappalhossz érzékenység meghatározásáért felelős szabályozási útvonalaktól. Ebben az áttekintő közleményben célul tűztük ki e három géncsalád molekuláris-genetikai aspektusainak összefoglalását.

Kulcsszavak: vernalizációs igényt meghatározó gének (VRN), nappalhossz-szabályozásért felelős gének (PPD), koraiságot meghatározó gének (EPS)