Az A. artemisiifolia jelentős egyedszámban fordult elő a kísérleti területen 2009-ben. Az egyedsűrűsége 4–44 db/m2, a friss biomassza tömege 30,0–271,2 g/m2, száraz tömege 5,6–56,9 g/m2 között változott. A faj egyedsűrűsége és száraz biomassza tömege között szignifikáns korrelációt igazoltunk (y=-0,0551x2+2,6403x–5,0876; r=0,74; p<0,01; n=30). Megállapítottuk, hogy a parlagfű 24 db/m2 egyedsűrűségnél érte el a maximális tömegét, ezt követően az egyedsűrűség növekedésével csökkent a terület egységre vonatkoztatott biomassza tömeg, ami összefügghet az intraspecifikus kompetícióval. Az AL-K2O-tartalom 118,7–445,5 mg/kg, míg az AL-P2O5-tartalom 135,0–1933,6 mg/kg közötti értéket mutatott. 2014-ben a korábbihoz hasonló korrelációt találtunk az A. artemisiifolia egyedsűrűsége és a friss tömege között (y=0,2306x+0,4191; r=0,75; p<0,01; n=30). Az átlagos egyedsűrűség 12,7 db/m2 (0–41 db/m2) volt. A friss biomassza értéke 1–79 g/m2, a száraz biomassza tömege 0,05–8,75 g/m2 között változott. A talaj AL-K2Otartalma igen változatos: 107–242 mg/kg, az AL-P2O5-tartalom is hasonló változatosságot mutatott: 143–1544 mg/kg. A mintavételi pontok humusztartalma alapján a N-ellátottság 67%-ban közepesnek és 33%-ban gyengének mondható (MÉM NAK 1979). A vizsgálati eredmények alapján a foszforellátottsága igen jónak, a káliumellátottsága közepesnek bizonyult. A 2014 csapadékosabb év volt (877 mm) 270 mm-rel több csapadék hullott, mint 2009-ben (608 mm).

A talaj és a növények tápanyagtartalma között nem volt kimutatható összefüggés 2009-ben, illetve 2014-ben sem. A parlagfű elterjedésének, biomasszájának és víztartalmának vizsgálata hasznos adatokat szolgáltat a parlagfű elleni precíziós védekezési stratégia alapjainak kidolgozásához.

Kulcsszavak: Ambrosia artemisiifolia L., GNSS-GIS módszer, őszi árpa