A termőhely talajának tulajdonságai jelentős hatást gyakorolnak a növényekre. A homok talaj felső rétege fizikai tulajdonságai miatt gyorsan elveszti vízkészletét, így speciális gyomösszetétel kialakulását eredményezheti a termesztett kultúrában. Kutatásunkat az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézetének nyírlugosi tartamkísérletében végeztük. A térségre jellemző savanyú homokos barna erdőtalajon beállított kísérletben korábban különböző agronómiai behatásokat vizsgáltak több kultúrában. 1991 óta tritikálé monokultúrában eltérő tápanyag-ellátottsági szinteket biztosító tápanyagkezelések vannak, amelyek közül négy kezelés (N:P:K – 0:0:0, 50:0:0, 150:0:0, 100:120:120 kg/ha/év) gyomviszonyait vizsgáltuk három ismétlésben a teljes érés állapotában 2013-ban.

Elemeztük a különböző műtrágyakezelések hatását a gyomosodás mértékére, a gyomflóra faji összetételére, valamint az egyes gyomnövényfajok egyedsűrűségére. A kísérletben a felvételezést megelőzően gyomirtás nem történt. A felvételezések során a gyomnövények összes és fajonkénti borítását becsültük, valamint a kontroll (Ø) és a nitrogénes (N50, N150) kezelésekben egyedszámot is mértünk.

A vizsgált parcellákon 13 gyomnövényfaj fordult elő, amelyek közül öt egyszikű, hat kétszikű, és két zsurlófaj volt. A gyomborítás több mint 95%-át az egyéves fajok tették ki. A gyomfajok közül a kontroll és a nitrogénes kezelésekben egyaránt domináns volt az Apera spica-venti (L.) P. B., versengve a kultúrnövénnyel. Az Ambrosia artemisiifolia L. esetében a nitrogénadag növekedésével a borítás arányosan csökkent. A nitrogénadag növekedésével növekedett a savanyú homokot kedvelő Spergula arvensis L. borítása.

Kulcsszavak: műtrágyázási tartamkísérlet, nitrogén, tritikálé, gyomborítás, gyomflóra összetétel