Tartamkísérletben mészlepedékes csernozjom talajon vizsgáltuk eltérő genotípusú kukorica hibridek vízhasznosítását a Hajdúságban 2012–2014. években. A tartamkísérletben növekvő műtrágyakezelésekben (kontroll, N=30 kg/ha, P2O5=22,5 kg/ha, K2O=26,5 kg/ha alapkezelés, valamint ennek két-, három-, négy-, ötszörös dózisa) teszteltük a PR37M81 (FAO 360), a PR37N01 (FAO 380), a P9494 (FAO 390) és az SY Afinity (FAO 470) hibridet. Az eltérő vízellátottságú évjáratok ellenére a hibridek kontroll (műtrágyázás nélkül) termése igen magas termésszintet ért el (10,0–14,6 t/ha évjárattól függően). A műtrágyázás hatására mindhárom évben jelentős terméstöbbletet (2,6–6,1 t/ha) adtak a vizsgált hibridek. A kukorica hibridek termésmaximuma 13,2–18,6 t/ha között változott évjárattól függően. A kukorica hibridek fajlagos vízhasznosítását (WUE) elsősorban az évjárat vízellátottsága és a tápanyagellátás határozta meg, de a genotípusok között is különbségek voltak. A kontroll kezelésben a hibridek WUE értékei 26,57–59,90 kg/ha/mm, az Nopt+PK kezelésben pedig 34,37–76,65 kg/ha/mm között változtak évjárattól függően. A legkedvezőbb vízhasznosítást a 2013. évben kaptuk, amikor a csernozjom talaj vízkészlete az őszi+téli hónapok csapadéka által feltöltődött. A régebbi kukorica genotípus (PR37M81) WUE értékeit az újabb hibridek (PR37N01, P9494, SY Afinity) vízhasznosítása meghaladta, kedvezőbb értékeket értek el az eltérő vízellátottságú évjáratokban és tápanyag-ellátottsági szinteken.

Kulcsszavak: kukorica, genotípus, trágyázás, fajlagos vízhasznosítás (WUE)