Eltérő tenyészidejű szuper édes csemegekukorica hibridek vízforgalmat szabályozó tulajdonságait (sztómarezisztencia, sztómasűrűség), levélterület indexet (LAI) és a terméskomponenseket vizsgáltuk optimális vízellátásban, mérsékelt vízhiányban és öntözés nélküli körülmények alatt, kisparcellás kísérletben. Öntözés nélkül termesztett hibrideknél a nagy sztómarezisztencia és sztómasűrűség hozzájárult a növénymagasság jelentős csökkenéséhez, valamint a cső átmérőjének és tömegének csökkenéséhez. Mérsékelt vízhiány, a kései GSS 2259 hibrid kivételével, nem csökkentette a csemegekukorica hibridek tövenkénti cső tömegét az optimális vízellátásban részesülő egyedekhez képest. Címerhányás alatt, az öntözővíz mennyiségének csökkenése 9–19%-kal csökkentette a kései érésű hibridek LAI értékét, de nem változtatta a középkoraiét. A csemegekukorica genotípusok vízhiány-tűrésének értékelése címerhányás alatt, mérsékelt vízhiányban eredményes, a sztómarezisztencia és a fosztott cső tömeg közötti szignifikáns összefüggés (r=0,69) alapján. Öntözés nélkül, száraz körülmények és nővirágzás alatt mért sztómarezisztencia és fosztott cső tömeg (r=0,61) illetve LAI és fosztott cső tömeg (r=0,80) korrelációja ad lehetőséget vízhiánytűrő genotípusok kiválasztására.

Kulcsszavak: csemegekukorica, sztómarezisztencia, sztómasűrűség, öntözés