Kutatásunk általános célkitűzése annak bizonyítása, hogy a nehézfémek – jelen esetben a mangán (Mn) – növények általi felvétele csökkenthető baktérium tartalmú trágyák alkalmazásával.

A növényeket hidropóniás körülmények között, klímaszobában neveltük. A környezeti feltételek szabályozottak voltak. A kísérleti növényként kukoricát (Zea mays L. cv. DKC5170) használtunk. A kísérletbe vont baktériumtrágyák összetétele az alábbi: (P): Azotobacter chrococcum, Bacillus megaterium; (B): Azospirillum brasilense, Azotobacter vinelandii, Bacillus megaterium, Bacillus polymyxa, Pseudomonas fluorescens, Streptomyces albus; (M): Azotobacter chroccoccum, Azospirillum ssp., Bacillus megaterium, Bacillus subtilis.

A mangánt Mn(NO3)2 formájában alkalmaztuk az alábbi mennyiségekben: 25 mg/kg, 50 mg/kg, 100 mg/kg és 200 mg/kg.

Irodalmi adatok szerint a kukorica számára a 200 mg/kg Mn toxikus, ezzel ellentétben mi már 50 mg/kg Mn-kezelésnél toxikus tüneteket figyeltünk meg. A 25–100 mg/kg közötti baktériumkezelések több esetben is pozitív eredményt adtak. A kukorica hajtásának és gyökerének száraz tömege a 25 és 50 mg/kg Mn(NO3)2 adagnál nőtt mind a három baktériumtrágya hatására a csak Mn(NO3)2 kezelést kapottakhoz képest. A 100 mg/kg Mn(NO3)2+„P” baktériumtrágya kezelés a kukorica hajtásának száraz tömegét, míg a 100 mg/kg Mn(NO3)2+ „B” baktériumtrágya kezelés a kukorica gyökerének száraz tömegét növelte a mangán kezeléshez viszonyítva. A 200 mg/kg mangán száraz tömegre kifejtett hatását a „B” és az „M” baktériumtrágya mérsékelni tudta.

Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a baktériumtartalmú trágyák alkalmasak lehetnek a mangán növényekre kifejtett toxikus hatásának mérséklésére. Ez a mérséklő hatás a mangán koncentráció, mint stressz, valamint az alkalmazott baktérium faj függvénye.

Kulcsszavak: baktériumtrágya, mangán toxicitás, klorofill, kukorica, száraz tömeg