A Debreceni Egyetem Kutató Központjában véletlen elrendezésben, négy ismétlésben végzett polifaktoriális kísérlet adatai alapján a kukoricatermést befolyásoló tényezők közül a talajművelési módok (tavaszi sekélyművelés, őszi szántás, tavaszi szántás művelési mód) hatásait vizsgáltuk. A 30 éves tartamkísérlet három (2012, 2013, 2014) egymást követő száraz, meleg évjáratban kapott eredményei alapján öntözött kezelésben vizsgáltuk, mely talajművelési módok adnak nagyobb termést a teljes terméstartományon. Kiemelten fontos annak vizsgálata, hogy a különböző talajművelési módok mikor biztosítják az adott termésszintet a legkisebb kockázattal. A vizsgálathoz a sztochasztikus dominancia és a várható értékvariancia kockázatprogramozási kritérium módszerét alkalmaztunk.

A több évtizedes szántóföldi tartamkísérletekben kapott kutatási eredményeink alapján bizonyítottuk, hogy a talajművelési módok között teljes terméstartományon – a másodrendű sztochasztikus dominancia szerint – lehetséges sorrendet felállítani, amely hatékonyan segíti a döntéshozókat.

A várható értékvariancia kritérium alkalmazásának eredménye alapján a termésérték parametrikus változtatásával – a különböző talajművelési módok esetén várható termések tartományában – a nagyobb termésértékek felé haladva az adott termés akkor állítható elő kisebb kockázattal, ha a tavaszi sekélyművelési mód alkalmazásának aránya a legnagyobb (8,7 t/ha felett).

Kulcsszavak: kockázatelemzés, talajművelési módok, öntözés