Napjainkban a kukorica az egyik legfontosabb termesztett növény a világon. Felhaszná lási területe egyre inkább szélesedik (takarmány, élelmiszer, olaj, bioetanol és energia). Ezen növények fiziológiai állapotának detektálás kívánatos, főleg a precíziós nö vénytermesztés tekintetében.

Munkánk során egy kukorica (Zea mays L.) genotípus aktuális (Yield) és potenciális (Fv/Fm) fotokémiai aktivitását mértük és hasonlítottuk össze két eltérő adottságú területen. Vizsgálatainkat a kora reggeli és a déli órákban is elvégeztük, valamint korfüggést is néztünk, azaz mértük az egyed fiatalabb levelét (utolsó teljesen kifejtett) és egy idősebb levelet is (csőlevél).

Eredményeink szerint az Fv/Fm értéke az optimálishoz közeli volt mindkét vizsgált területen a különböző korú leveleknél a kora reggeli órákban. A potenciális fotokémiai hatékonyság értéke a stresszmentes környezetben élő növényeknél 0,83 körüli érték. Ennél kisebb értékek arra engednek következtetni, hogy a növény stressz alatt áll, a PSII reakcióközpontok sérültek, ez azzal áll összefüggésben, hogy csökken az elektronszállítás hatékonysága, mint amikor a növény túlzott fényintenzitás mellett növekszik. A két eltérő területen mért növények paraméterei délben nagyobb különbséget mutattak. Az aktuális fotokémiai aktivitás értéke nagyobb különbséget mutatott a potenciálisnál a két terület függvényében.

Kulcsszavak: fotokémiai aktivitás, II-es fotorendszer, kukorica, tápanyag, yield, Fv/Fm