27 éves polifaktoriális tartamkísérletben vizsgáltuk a szójaállomány talajának vízforgalmát 2017-ben, egy csapadékos évben. A vizsgálati eredményekből megállapítottuk, hogy a 200 cm-es talajszelvény nedvességtartalmának alakulását a téli félév nagy mennyiségű csapadéka is nagymértékben meghatározta. A szója a 100–140 cm-es talajszelvény nedvességtartalmát használja intenzíven, az alsó 140–200 cm-es réteg kisebb jelentőséggel vesz részt az állomány vízellátásában.

Mértük a szójaállomány levélterületét is. A LAI értékek jól bizonyítják az öntözés kedvező hatását. Az öntözött kezelésekben a szója tenyészidőszakának második felében a nagyobb asszimilációs felület a terméseredményekben is megmutatkozott. A tápanyag-kezelések hatását viszont szignifikánsan nem lehetett bizonyítani.

A terméseredményeket vizsgálva megállapítottuk, hogy míg a nem öntözött parcellák esetében a középső tápanyagszint termésmennyisége volt a legnagyobb, addig öntözött körülmények között a műtrágyázatlan területeken mértük a legnagyobb termésátlagot (5060 kg/ha), mely nem volt szignifikáns. Az egyes öntözési kezeléseken belüli tápanyagkezelések között sem sikerült szignifikáns hatásokat megállapítani.

A kísérlet további végzése indokolt a vizsgálati évtől eltérő időjárású évjáratokban, így a kísérlet 2018-ban is folytatódik.

Kulcsszavak: talajnedvesség, öntözés, tápanyag, csapadék, szója, termés