A tök az egyik legrégebben termesztett növényünk egyike, jelentősége folyamatosan nő, elsősorban széleskörű felhasználhatósága miatt. A tökfélék családjának sok tagja van, többek között a stájer tök (Cucurbita pepo var. styriaca) változat, melynek a magját héjnélküli stájer mag néven emlegetnek. Jól ismert orvosi növényként, ugyanúgy, mint állati és humán tápanyagforrásként. Munkánk során szabadföldi kísérleteket végeztünk, melyben az eltérő mennyiségű nitrogéntáplálás hatását vizsgáltuk az olajtök relatív klorofilltartalmára. Kisparcellás, randomizált kísérletünket a Nyíregyházi Kutató Intézet területén állítottuk be, és a méréseket 2017 nyarán végeztük. A háromféle mennyiségű nitrogénellátást a vetésnél juttattuk ki. A relatív klorofilltartalom méréséhez mind SPAD-502 (Minolta, Japan), mind kézi Greenseeker (Trimble, USA) készülékeket alkalmaztunk azzal a további célkitűzéssel, hogy a mért paraméterek hasznosíthatóságát értékeljük. Méréseink alanya kétféle genotípus volt (Gleisdorfi Classic és a GL Rustical). A Gleisdorfi Classic érzékenyebb volt a csökkentett nitrogén ellátásra (noN és 1/2N) a relatív klorofilltartalom értékek alapján, mint a GL Rustical, valamint az NDVI értékek is alacsonyabbak voltak a kezelések hatására, mint a GL Rustical-nál. A fele mennyiségben alkalmazott nitrogénellátás a GL Rustical esetében kismértékű relatív klorofilltartalombeli változást eredményezett, azaz ezen paraméter alapján megfontolandó a GL Rustical kevesebb mennyiségű nitrogénellátás melletti termesztése. A dupla mennyiségben kijuttatott nitrogén ugyanakkor nem növelte tovább a relatív klorofilltartalmat a vizsgált genotípusok esetében. Eredményeink szerint mindkét mért paraméter alkalmas a héjnélküli olajtök nitrogén ellátottságának a jellemzésére, ahogyan más növények esetében is. Szignifikáns különbséget mértünk a genotípus és a kezelések között, de további vizsgálatok szükségesek megállapításaink részleteinek bizonyítására, valamint a minőségi jellemzők meghatározására.