A talaj szervesanyag-dinamikája megbízhatóan csak szabadföldi tartamkísérletek adatbázisából követhető, mivel a folyamatok a környezet által erősen determináltak és a változások évek, évtizedek és még hosszabb idő elteltével realizálódnak. A címben szereplő témát kéttényezős tartamkísérletekben vizsgáltuk, ahol az egyes tényezők és kezelések valójában három fontos trágyázási rendszert jelenítenek meg, három szakaszos vetésforgóban. A kísérletek a Nemzetközi Talajtani Társaság (ISSS) Tartamkísérleti Munkabizottság (IOSDV/ILTE) együttműködésében került beállításra 1984-ben.

A növekvő N adagok a kontrollhoz képest szignifikánsan növelték a kukorica szemtermését, a maximális szemtermést a 210–280 kg/ha N műtrágya hatóanyag mennységnél kaptuk. Az istállótrágya (IT) pozitív hatása 7% volt az N kezelések átlagában, N0 esetben 20%, a szalma leszántás esetében+zöldtrágya (ST) 3%, illetve 10% terméstöbbletet kaptunk. A jó tápanyag-ellátottság, főként a megfelelő humusz-ellátottság a klímahatásokat (évjárathatás) jelentősen csökkentette. A szerves trágya nélküli műtrágya-kezelésekben a talaj humusztartalma a több mint három évtized során 0,720 g/kg értékkel szignifikánsan csökkent, ugyanakkor az IT+NPK kezelések hatására a talaj humusztartalma a szignifikáns különbséget nem meghaladóan, kismértékben növekedett, az ST+NPK+ZT kombinációnál a talaj induláskori humusztartalma szinten maradt.

A több évtizedes kísérleti munka eredményei alapján megállapítható, hogy a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése és a talajdegradáció megfelelő trágyázási és talajművelési rendszer alkalmazásával még intenzív növénytermesztés mellett is megállítható, a talaj termékenysége és a termőhely produktivitása megőrizhető.

Kulcsszavak: tartamkísérletek, humusz állapot és dinamika, szerves trágyák, kukorica N trágyázás