Napraforgó környezeti stressz hatásokkal szembeni toleranciájának és termésbiztonságának a növelésére két hormontermelő mikroalga törzs 0,1%-os szuszpenziójával kezeltük a kísérleti növényeket. Arra kerestünk választ, hogy a növény milyen fenológiai fázisában kijuttatva érjük el a legnagyobb terméseredményt. A napraforgó kísérleteket 2012-ben Mosonmagyaróváron a Kar Tangazdaságában állítottuk be. A Helianthus annuus L. cv. ”Nk Neoma” fajtát a mosonmagyaróvári algagyűjtemény (MACC) két törzsével, a MACC-612 Nostoc entophytum cianobaktériummal és a MACC-430 Tetracystissp. zöldalgával kezeltük. A növényeket 4–6 leveles vagy csillagbimbós állapotban 400 vagy 700 g/ha mikroalgával egyszer vagy mindkét fenológiai fázisban kezeltük. Mértük a növények magasságát, a tányérátmérőt, a bruttó tányértömeget, a tányéronkénti kaszat tömeget, az olajtartalmat, a hektáronkénti terméshozamot és az olajhozamot. A MACC-612 Nostoc entophytum cianobaktérium és az MACC-430 Tetracystis sp. zöldalga szuszpenzióval mindkét fenológiai fázisban kezelt parcellákon szignifikánsan, 15%-kal és 13%-kal növekedett a termés a kontrollhoz (3211 kg/ha) viszonyítva. A terméstöbblet a kontrolltól szignifikánsan nagyobb tányérátmérővel, bruttó tányértömeggel és kaszattömeggel volt magyarázható. A nagyobb tányérátmérőhöz, nagyobb kaszattömeg tartozott, ami a két tulajdonság pozitív korrelációját mutatta (R2=0,8731). Ugyanezeknél a kezeléseknél 16%-kal és 18%-kal növekedett az olajhozam a kontrollhoz viszonyítva (1483 kg/ha). Mind a cianobaktériummal (3692 kg/ha) mind pedig a mikroalgával (3628 kg/ha) a napraforgó kétszeri kezelésére volt szükség a legnagyobb terméseredmény eléréséhez.

Kulcsszavak: biogazdálkodás, napraforgó, mikroalga, cianobaktérium