A trópusi eredetű batáta növekvő vetésterülete és lakossági fogyasztása indokolttá teszi, hogy hazai viszonyok között a termesztés biológiai és agrotechnikai elemeinek fejlesztését tudományosan megalapozott kísérleti eredmények felhasználásával folyamatosan végezzük. A Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézet Bemutató Kertjében mészlepedékes csernozjom talajon végeztünk szabatos, ismétléses, szántóföldi kísér letet batátával. A kísérletben három fajta (Ásotthalmi 12, Norangel, Emmur), két művelési mód (sík és bakhátas művelés), két sortávolság (0,75 m és 1,0 m) vizsgálatát végeztük el. Az extrém meleg időjárás, a talaj télen feltöltődött diszponibilis vízkészlete, valamint az öntözés (152 mm öntözővíz) együttesen kedvezett a batáta a gumó képződésének, így 2018. évben kedvező piacképes gumótermést (33,3–62,3 t/ha) takarítottunk be. Minden vizsgált fajtánál a síkművelésben nagyobb termést kaptunk, mint a bakhátas művelésben, a terméskülönbségek azonban fajtaspecifitást mutattak. A legnagyobb különbségeket 1 m sortávnál az Emmur fajtánál (6812 kg/ha), a 0,75 m sortávnál pedig az Ásotthalmi 12 fajtánál (10 325 kg/ha) mértük a síkművelés javára. Valamennyi fajta a 0,75 m sortávolságnál adta a nagyobb termést az 1 m sortávval összehasonlítva mind a síkművelésben, mind a bakhátas művelésben. A 2018. évben kiemelkedő termést kaptunk az Emmur fajtánál (43,1–62,3 t/ha), de a másik két fajta termésszintje is igen kedvező volt (Ásotthalmi 12 33,3–47,3 t/ha, Norangel 37,8–43,3 t/ha piacképes gumó termés). A nem piacos gumók aránya az Emmur fajtánál volt relatíve a legnagyobb (9,69–12,96%), míg a másik két fajtánál kisebb arányt mértünk (Ásotthalmi 12 8,35–10,90%, Norangel 8,77–11,08%). A nem piacképes gumók arányát a bakhátas művelés növelte a síkműveléshez képest.

Kulcsszavak: batáta, fajta, művelési mód, sortávolság, gumótermés