Szürkemarhával különböző gyephasznosítás mellett, (legelő: évi 6 hónap, kiegészítő legelő: évi 1 hónap és rét: júniusi kaszáló és 2 hónap őszi legelő) lett elvégezve fajösszetétel, produkció és táplálóanyag tartalom vizsgálat. A legeltetési terhelési nyomás mértéke (az eltöltött idő azonos szürkemarha állatlétszám és korösszetétel mellett) a legelő, kiegészítő legelő és rét gradiens mentén változott. A vizsgálatokat a legeltetési idény során 4 alkalommal (2008. év április, május, június, szeptember) végeztük. Mindhárom területen a Festuca arundinacea taxoné volt a meghatározó szerep, mind a biomassza termelésben, mind a fajszám, mind a fajdiverzitás szempontjából. A három vizsgált térszín közül a legelőn volt a legnagyobb a fajszám és havi bontásban is itt adódtak a legnagyobb diverzitás értékek is. A biomassza mennyisége az évi hat hónapig legeltetett legelőn elmaradt a kiegészítő legelő produkciójához képest, de a tápanyag tartalom értékek tekintetében a nyersfehérje-/nyersrost arány produkciójához kedvezőbben alakult. Ahhoz azonban, hogy ezek az értékek kialakuljanak a legelőn váltó legeltetést folytattak, amikor 1 hónapig pihentették a területet. A legalacsonyabb fajszámmal a kiegészítő legelő rendelkezett. Az évi 1 hónapig tartó – a vegetációs időszak közepére eső – legeltetés pedig itt nem volt elegendő ahhoz, hogy fajösszetétel, fajdiverzitás és tápanyag tartalom értékek tekintetében is kedvező vegetáció és biomassza alakuljon ki, ezért a növényzet felhagyott területekre jellemző képet mutatott. A rét biomassza termelése és diverzitási értékei a két másik mintaterület között alakultak. Vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy a rét őszi legeltetése – a gyep fajösszetétele szempontjából, és a fajdiverzitás szempontjából is – előnyös volt, ezért javasoljuk ennek folyatatását vagy az őszi kaszálás bevezetését.

Kulcsszavak: szürkemarha, legeltetés, rét gyephasznosítás, Shannon-fajdiverzitás, takarmány érték, Festuca arundinacea