Kutatásunk a kukorica hibridek fiziológiai válaszreakcióinak vizsgálatára és a termés alakulására irányultak a termőhely klimatikus tényezőinek és az alap- és fejtrágyázás hatására. A klorofilltartalom-mérések (SPAD-érték) és nitrogéntartalom közötti kapcsolat tanulmányozására összpontosítottunk, hogy meghatározzuk a precíziós kukoricatermesztésben javasolt N-műtrágyamennyiséget és annak kellő időben történő kijuttatását, hozzájárulva az N-műtrágya hatékonyságának növeléséhez, a termés előrejelzéséhez és a trágyázási szaktanácsadói tevékenységhez, illetve a kukorica vízhiány-stressz meghatározására a sztóma konduktancia vizsgálattal, amely segítséget nyújthat egy költségtakarékos öntözési terv kialakításához.

Vizsgálatainkat a Debreceni Egyetem Kísérleti Telepén, mészlepedékes csernozjom talajon, kisparcellás kísérletben, 2019. évben, a Renfor (FAO 320) és a Fornad (FAO 420) hibridek bevonásával végeztük. A műtrágyázás nélküli kezelés mellett, a tavaszi alaptrágyaként kijuttatott 60 és 120 kg N/ha dózist kétszeri fejtrágyázás követte V6 és V12 fenofázisban, mennyisége +30 és +30 kg N/ha volt.

A fenológiai fázisok előrehaladtával a növények sztómái egyre inkább záródtak, csökkent a sztomatikus vezetőképességük. A hibridek eltérően reagáltak a környezeti stresszhatásokra. A Renfor (FAO 320) hibridnél a legmagasabb vezetőképesség a V8 fenofázis, V6150 kezelésében (669 mmol/m2-s) volt. A sztómák nyitottabbak voltak a magas turgornyomás következtében, így a növények megfelelően tudtak párologtatni. A növény a legrosszabb fiziológiai állapotban a V14 fenológiai szakaszban, vagyis az utolsó levél megjelenésekor (224 mmol/m2-s) a 120 kg N/ha alapdózisú (A120) kezelésben volt. Már a V10 fenofázisban mért érték kimutatta, hogy a növény önszabályozó rendszere következtében záródtak a sztómák. A mérést követően szükség lett volna az öntözővíz kijuttatására. Fornad (FAO 420) hibridnél a legmagasabb vezetőképesség a V8 fenofázisban (630 mmol/m2-s), 90 kg N/ha kezelésben (V690), míg a legalacsonyabb (183 mmol/m2-s) az R1 fenofázisban, 60 kg N/ha alapkezelésben (A60) volt. Ebben az esetben, a V8 fenológiai szakasz lett volna megfelelő az öntözővíz kijuttatására, ugyanis ezt követően záródni kezdtek a sztómák a számukra hasznosítható vízkészlet csökkenése miatt. Mindez alátámasztja azt a megállapítást, hogy a sztomatikus vezetőképesség mérésével a kialakuló vízstressz kimutatása megvalósítható.

A kukorica hibridek klorofill SPAD-értéke is jól jelezte a korlátozott vízellátás okozta N-tápanyagfelvétel mérséklődését a V12 és R1 fenológiai szakasz között. A hosszabb tenyészidejű Fornad (FAO 420) hibrid N-tápanyagfelvétele lassabb volt, mint a rövidebb tenyészidejű Renfor (FAO 320) hibridé.

Az alap- és fejtrágyázás eltérő módon befolyásolta a hibridek termését. A hosszabb tenyészidejű Fornad (FAO 420) hibrid esetében a 120 kg N/ha alapdózisra (A120) kijuttatott korai +30 kg N/ha fejtrágyázás (V6150; P<0,05), míg a rövidebb tenyészidejű Renfor (FAO 320) hibridnél az A120 kezelés (P<0,05) eredményezte a legnagyobb termésmennyiséget. A Fornad (FAO 420) kukorica hibrid terméselőnye – minden kezelésben – jelentős volt a Renfor (FAO 320) kukorica hibriddel szemben.

Az eredményeink egy év mérési eredményein alapulnak, ezért óvatos következtetések levonására vállalkoztunk. A tudományos kutatást tovább kell folytatni, hogy még pontosabb képet kapjunk a kukorica hibridek klimatikus tényezőkre adott fiziológiai válaszreakcióiról.

Kulcsszavak: alap- és fejtrágyázás, SPAD-érték, sztomatikus vezetőképesség, növényi stressz