Kutatásunk célkitűzése a különböző NPK-ellátottság hatásának értékelése három eltérő genotípusú és két érésidejű kukorica (Zea mays L.) hibrid főbb fenológiai stádiumaiban a levélben tapasztalható lipidperoxidációra. A lipidperoxidáció mértékének meghatározását a keletkezett malondialdehid (MDA) mértéke alapján végeztük Heath és Packer (1968) módszere segítségével. A méréseinket egy polifaktoriális kisparcellás szántóföldi trágyázási tartamkísérletben, a tenyészidőszak során öt alkalommal (4 levél, 6 levél, 8 levél, 14 levél, nővirágzás) vett mintákból végeztük. Vizsgálatainkat kontroll és kétféle tápanyag-ellátottsági szinten végeztük (Dózis 1=kontroll, Dózis 2=60 kg/ha N 46 kg/ha P2O5 54 kg/ha K2O, Dózis 3=150 kg/ha N 115 kg/ha P2O5 135 kg/ha K2O). A nagymennyiségű NPK-trágyázás növelte a lipidperoxidáció mértékét a Dózis 3-as tápanyagszinten. A tápanyagkezelések hatására jelentős különbségek alakultak ki a hibridek között, amely mintavételi időpontonként változott. Nővirágzás fenológiai fázisban a H1-nél mértük a legnagyobb MDA szintet 5,01 MDA μmol/g FW értékkel. A kezdeti fejlődési fázis során 4–8 leveles fejlettségig a H1-nél mértük a legkisebb MDA szintet, ebből következtethetünk a hibrid korai fejlődési fázisban kialakuló jobb adaptációs képességére. Kezdeti fejlődési fázisban 4–6 leveles korban optimális tápanyagellátás mellett a H3 hibrid eredményezte a legkisebb MDA szintet. Megfelelő tápanyagellátás során nővirágzás időszakában a tenyészidőszak végén növekedett a hibridek MDA szintje, viszont nem azonos mértékben. Összességében a hibridek lipidperoxidációs vizsgálata során a tenyészidőszak hosszából és a tápanyag-ellátottságra adott válaszreakciók alapján osztályozhatjuk a hibrideket megfelelő adaptációs képességek elérése, valamint a megfelelő hibridspecifikus növénytermesztési gyakorlat alkalmazása érdekében.

Kulcsszavak: tápanyag-ellátottsági szint, lipidperoxidáció, tartamkísérlet, kukorica, NPK