A tanulmány az állati takarmányozásra szánt kukorica hibridek minőségi paramétereire, valamint a vetésidő és időjárási tényező hatásának értékelésére irányult. A vizsgálatokat a Debreceni Egyetem Kísérleti Telep (47°33’ É, 21°26’ K, 111 m), mészlepedékes csernozjom talaján, 2011–2013 év között végeztük. Három vetésidő (VD) és három ugyanazon kukorica hibrid (FAO 290, FAO 350 és FAO 420) bevonásával, természetes csapadékellátottság mellett. A hároméves eredmény azt mutatta, hogy a VD1 és VD2 vetés tenyészidőszakában magasabb a kumulatív növekedési foknap (GDD) érték, azonban a növény fejlődésének korai stádiumában fellépő alacsony hőmérséklet csökkenti a kukoricaszem fehérje- és olajtartalmát. Így a VD késleltetésével (VD3), ahol a napi hőmérséklet már magasabb, azonban alacsonyabb a tenyészidőszak kumulatív GDD értéke a kukoricaszem fehérjetartalma 12,5%-kal az olajtartalma 12,8%-kal emelkedett (P<0,05; P<0,05). Összességében a legnagyobb kumulatív GDD értékkel és a tenyészidőben lehullott mindössze 277 mm csapadékmennyiséggel rendelkező évben (2012) volt – a hibridek és a VD átlagában – a fehérjetartalom a legnagyobb (10,5 g/100 g sza.; P<0,05), míg az olajtartalom a legalacsonyabb (4,6 g/100 g sza.; P<0,05). A hibridek fehérjetartalma az évek átlagában a – FAO 350 kivételével (VD2) – VD3 vetésben volt igazoltan (P<0,05) a legnagyobb, és a VD3 vetés eredményezte mindhárom hibridnél a legnagyobb (P<0,05) olajtartalmat is.

Kulcsszavak: genotípus, vetésidő, „növekedési foknap” (Growing Degree Day, GDD), fehérjetartalom, olajtartalom