Egy adott évjáratban a kukoricatermés eredményeit nagymértében befolyásolják az adott év tenyészidőszakának agrometeorológiai viszonyai. Ez különösen igaz azon évjáratok esetében, amikor az időjárási körülmények, különösen a hőmérsékleti és csapadék viszonyok szélsőségesen alakulnak. Annak ellenére, hogy a talaj kedvező fizikai és kémiai tulajdonságai, a megfelelő hibrid választás és az agrotechnika képes a kedvezőtlen időjárási hatások csökkentésére, a termésátlagok alakulásában az időjárási körülmények alakulásának még így is meghatározó szerepe van.

A 2020-as és a 2021-es évjárat ilyen szempontból egyfajta „tanuló példaként” szolgálhat, mivel a két év tenyészidőszakának agrometeorológiai viszonyai ellenkező előjellel ugyan, de átlagostól erősen eltérőnek, akár szélsőségesnek is tekinthetők. A 2020-as tenyészidőszak hőmérsékleti viszonyai az átlaghoz képest egyértelműen hűvösebbnek bizonyultak, míg a lehullott csapadék mennyisége, főleg a június-augusztus hónapokban jóval a sokéves átlag felett alakult. A 2021-es évjárat ennek az ellenkező előjelű tükörképe, többszöri erős hőhullámmal és a nyári hónapokban szélsőségesen kevés csapadékkal. A két évjáratban az időjárási viszonyok alakulása egyfajta határokat jelölhet ki kukorica fejlődésének és produkciójának alakulására vonatkozóan.

Az elemzés során megállapítottuk, hogy annak ellenére, hogy az egymást követő két évjárat tenyészidőszakát megelőző őszi-téli, illetve a vetés-kelés időszakát hasonló időjárási körülmények jellemezték, a 2021-es időszak június közepétől július közepéig tartó egyhónapos időszakában fellépő hőhullámok és az ehhez kapcsolódó súlyos csapadékhiány jelentősen károsította a kukorica normális fejlődését. Ez egyrészt megmutatkozott az intenzív növekedés időszakában a növekedési dinamika idő előtti megtorpanásában, a kialakult alacsony állomány magasságban, valamint az állományfelszín hőmérséklet szélsőséges, esetenként 40 °C körüli alakulásában.

Kulcsszavak: kukorica, időjárás, csapadék, hőmérséklet, hőösszeg, aszály