A termésstabilitás fontos cél, amikor értékeljük a termesztési rendszereket és kulcsfontosságú a klímaváltozáshoz történő adaptációban. A stabilitás kvantifikálására különböző diszciplínák a termésstabilitás mutatók széles körét fejlesztették ki. A szántóföldi tartamkísérletek olyan adatsorozatokat képeznek, amely lehetővé teszi a különböző agronómiai kezelések stabilitásának meghatározását. A dolgozat hangsúlyozza, hogy a genotípusok stabilitásának összehasonlítására kidolgozott módszerek felhasználhatók a különböző agronómiai kezelések összehasonlítására is. Korábbi kutatásaink alapján bemutatjuk a stabilitási mutatók alkalmazását két tartamkísérletben.

A kukoricaszár hatását vizsgáltuk a kukorica termésére és termésstabilitására egy 1961-ben Martonvásáron beállított tartamkísérletben, eltérő N műtrágya dózisoknál. Az adatsorozatot a trágyázási menedzsmentnek megfelelően felbontottuk extenzív (24 év) és intenzív (25 év) periódusokra. Szignifikáns különbségek voltak a termésreakciókban és a termésstabilitás mutatókban a menedzsment szintje és a kísérleti kezelések között.

Egy másik, 1960-ban Martonvásáron beállított tartamkísérletben öt növénytermesztési tényező hatását vizsgáltuk a kukorica termésnövekedésére hét kezelésben. A vizsgált faktorok voltak: talajművelés, trágyázás, növényszám, fajt és növényápolás (gyomirtás). Minden faktornak volt egy optimális (kedvező) és egy minimális (kedvezőtlen) szintje. A vizsgált növénytermesztési tényezők a következő arányokban járultak hozzá a kukorica termésnövekedéséhez (%): fajta 32,6, trágyázás 30,6, növényszám 20,2, gyomirtás 14,2, talajművelés 2,4. A lineáris regresszió analízis regressziós koefficiense megfelelően jellemezte a kezelések stabilitását a különböző környezetekben. Az AMMI modell értékes megközelítésnek bizonyult az agronómiai kezelés×környezet interakció értelmezésében és a kezelések átlagos teljesítményének és termésstabilitásának becslésében. Végül, útmutatást adunk a leggyakrabban felmerülő módszertani kérdésekhez, amikor a termésstabilitást analizáljuk a tartamkísérletekben.

Kulcsszavak: termésstabilitás, kezelés×környezet interakció, tartamkísérlet, regresszió analízis, AMMI modell