Egybehangzó irodalmi adatok szerint a kukorica (Zea mays L.) igen érzékeny faj a légköri és talaj eredetű szárazság és egyéb stressz faktorokkal szemben. A dolgozatban vázolt kísérletek egyik fő célja, hogy olyan kukoricahibrideket nemesítsünk, melyek jó stressztűrő és alkalmazkodóképességükkel a jövő meghatározó szántóföldi fajtái legyenek. Ennek elérése érdekében a hibrideket különböző stresszhatásoknak kitéve kell tesztelni. Az üvegházi kísérletekben a kukoricahibridek fiatalkori szárazságstresszre és különböző talajtípusokra adott reakcióit vizsgáltuk. Az eredmények alapján tartott előszelekciós folyamat során kiválasztottuk azokat a genotípusokat, melyek a legjobb teljesítményre képesek. A hibrideket szántóföldi teljesítménykísérletekben is teszteltük. A vizsgált paraméterekre kapott adatok kiértékelése után arra a következtetésre jutottunk, hogy a tíz tesztelt hibridből három szemes takarmány- és egy siló takarmányhibrid fiatalkorban átlag feletti szárazságtűréssel és a szélsőséges talajokhoz történő alkalmazkodóképességgel rendelkezik. A szántóföldi kísérletek eredményei alapján a tesztelt szemes takarmány hibridek 13 t/ha körüli termésátlagra képesek, míg a siló takarmányhibrid 20 t/ha feletti száraztömeg előállítására képes. A hibridek eredményei alapján következtetni tudunk arra, hogy melyik szülői partnerek azok, amelyek a szárazsághoz és a változó talajviszonyokhoz történő alkalmazkodó képesség gazdaságilag fontos tulajdonságát hordozzák, így azokkal új kombinációkat tudunk beállítani, melynek célja olyan hibridek előállítása, amelyek gyengébb talajviszonyok és öntözetlen körülmények között is elfogadható termésszint elérésére képesek.

Kulcsszavak: Zea mays L., nemesítés, szárazságstressz, alkalmazkodóképesség