30 éves tartamkísérletben vizsgáltuk a csernozjom talaj vízháztartásának alakulását, illetve a kukorica terméseredménye közötti kapcsolatot, különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra), három eltérő csapadékellátottságú évjáratban: egy aszályos (2007), egy csapadékos (2008) és egy száraz (2009). Az eredményekből megállapítható, hogy a talaj vízkészlete mindhárom vetésváltási rendszerben, és mindhárom évjárat esetében, a nem öntözött parcellákban a tenyészidőszak végére jelentősen lecsökkent (10–15 tf %), a két száraz évjáratban (2007, 2009) a talaj holtvíz tartalmának (16 tf %) értéke alá (2007-ben 10–14 tf %, 2009-ben 11–17 tf %). A 2008. évi eredmények alapján a talaj vízkészlete mindhárom vetésváltási rendszerben kedvezően alakult (25–30 tf %) a kukorica számára, a holtvíztartalom értékét csak a tenyészidőszak végére közelítette meg (13–19 tf %). Pearson-féle korrelációval összefüggéseket kerestünk az egyes évjáratokban, illetve az egyes vetésváltásokban a vízhiányértékek, a termés, az öntözés, a tenyészidőszak előtti csapadék, a tenyészidőszak csapadékmennyisége, valamint a június-július, mint a vízellátás szempontjából kiemelt fontosságú időszak csapadéka között. Az összefüggés-vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy bikultúrás vetésváltási rendszer esetében a jó vízgazdálkodás miatt az október-márciusi csapadék és a vízhiány közötti korrelációs kapcsolat volt az igen szoros (-0,768), míg a mono- és trikultúrás vetésváltási rendszerek nagyobb mértékben függnek a tenyészévben lehulló csapadék mennyiségétől és eloszlásától, a tenyészidőszak csapadéka és a vízhiány között igen szoros összefüggést (-0,740, -0,858) kaptunk.

Kulcsszavak: tartamkísérlet, talajnedvesség, csapadék, öntözés, vetésváltás, kukorica, termés