A korszerű napraforgó hibridek környezeti érzékenysége jelentős. Napjaink hibridjeinek megfelelő átlagos vagy intenzív agrotechnikai modellek kidolgozása egyre sürgetőbb feladattá válik, ami által a termésbiztonság fokozható, valamint a termésmennyiség és -minőség növelhető, illetve javítható. A napraforgó termesztésben az agrotechnikai elemek közül a növényvédelem, valamint a vetéstechnológiai elemek közül az állománysűrűség és a vetésidő meghatározó tényező. Optimális vetéstechnológia és növényvédelem alkalmazása a hibridek termőképességének kihasználását teszi lehetővé. A szántóföldi kísérletet a Debreceni Egyetem AGTC növénytermesztési kísérleti telepén végeztük. A vizsgálatokban a 2008–2009. években 2 hibrid (2008. év: NK Delfi, PR64D82; 2009. év: Petunia, NK Kondi), a 2010. évben 1 hibrid (NK Kondi) szerepelt. A kísérleti parcellák véletlen blokk elrendezéssel, 4 ismétlésben lettek beállítva. A hibrideket 3 vetésidőben (2008. évben: 1. korai vetésidő: március 29.; 2. optimális vetésidő: április 09.; 3. megkésett vetésidő: május 04. ; 2009. évben: 1. korai vetésidő: március 31.; 2. optimális vetésidő: április 18.; 3. megkésett vetésidő: május 05. ; 2010. évben: 1. korai vetésidő: március 26.; 2. optimális vetésidő: április 9.; 3. megkésett vetésidő: május 03.), és négy különböző elméleti termőtőszámban állítottuk be (35 000–65 000 tő/ha) 10 000 tő/ha-os lépcsőben. A kísérletben a fungicides kezelést az 1× kezelt parcellákon 8 pár leveles állapotban, a 2× kezelt parcellákon 8 pár leveles állapotban és virágzáskor alkalmaztuk.. A kísérletben alkalmazott agrotechnikai és növényvédelmi kezelések, valamint az évjárathatás a termésmennyiséget, és a termésbiztonságot, egyaránt erősen befolyásolták. A három vizsgált évjárat átlagértékeit alapul véve megállapítható, hogy az évjárat, az állománysűrűség, a vetésidő, valamint a gombás megbetegedések elleni védekezés egymással kölcsönhatásban –- egymás hatását erősítve vagy gyengítve – fejtik ki hatásukat. Csapadékos évjáratban alacsonyabb 35 000–55 000 tő/ha tőszám mellett kaphatunk maximális termést, száraz aszályos évjáratban nagyobb tőszám a kedvező (55 000–65 000 tő/ha). A fungicides növényvédelem használata nagyobb tőszám alkalmazását tette lehetővé. Csapadékos évjáratban az egyszeri védekezés termésnövelő hatása nagyobb volt, mint a szárazabb évben. A 2008. csapadékos és a 2009. aszályos évjáratokban az első fungicid kezelés termésnövelő hatása jelentősebbnek bizonyult, mint a második fungicid kezelésé. A 2010-ben lehullott jelentős mennyiségű csapadékmennyiség kórtani nyomást növelő hatása miatt az első és a második fungicid kezelés hatékonysága is jelentősnek bizonyult. Az eredmények alapján megállapítottuk továbbá, hogy a vetésidő későbbre tolódása a termésmennyiség növekedését idézte elő a csapadékos és extrém csapadékos 2008. és 2010. évjáratokban. A 2009. évjáratban az áprilisi aszály miatt a korai vetésidő terméseredményei szintén elmaradtak az optimális és megkésett vetésidők eredményeitől. A termésmaximumot az optimális, április közepi vetésidő adta.

Kulcsszavak: napraforgó, termésmennyiség, tőszám, vetésidő, fungicides növény védelem