A szója trágyázási szaktanácsadásának fejlesztéséhez kísérleti munkánk egyik célja volt, hogy trágyázási tartamkísérletek vizsgálati eredményeire alapozva a diagnosztikai célú növényanalízis alkalmazásához megbízható tápelemellátottsági határértékeket dolgozzunk ki. A műtrágyázási tartamkísérletet 1989-ben állítottuk be mélyben karbonátos csernozjom réti talajon, 4–4 N-, P- és K-ellátottsági szinten, teljes kezelés-kombinációban, 64 kezeléssel. A 11 éves szója trágyázási kísérleti ciklus alatt 2003 és 2007 között végeztünk növénydiagnosztikai vizsgálatokat, melynek fontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatók össze.

A növekvő adagú N-trágyázás a szója levél magasabb N-koncentrációját eredményezte a szója virágzásának kezdeti fázisában (R1-R2). A jó P-, K és Mg-ellátottságú talajon a N-ellátottság az évek többségében nem befolyásolta a levél P-, K- és Mg-tartalmát. A levél N és Mn-koncentrációja között szoros pozitív összefüggés, míg a N és Zn, valamint a N és Cu között szoros, illetve igen szoros negatív korreláció mutatkozott.

A jó P-ellátottságú talajon csak a túlzott P-ellátottság váltotta ki a levél magasabb P-koncentrációját. A P-Zn és P-Cu antagonizmus az évek többségében kimutatható volt, elsősorban az igen jó, túlzott P-ellátottsági szinteken.

A szója levél K-tartalma a talaj 350 mg/kg ALK2O ellátottsági szintjéig növekedett megbízhatóan. A levél diagnosztika alapján K-Ca és K-Mg antagonizmus csak az igen jó, túlzott K-ellátottságnál mutatkozott egy-egy évben. Ugyancsak igen jó, túlzott K-ellátottság okozta esetenként a levél Zn- és Cu-tartalmának statisztikailag igazolható csökkenését.

A szója kielégítő tápláltsági állapotát jellemző tápelemellátottsági határértékek a virágzás kezdeti fázisában, levélanalízis alapján: N 2,8–4,5%; P 0,35–0,50%; K 1,7–3,0%; Ca 1,2–2,0%; Mg 0,3–0,7%; S 0,2–0,4%; Fe 100–200 mg/kg; Mn 60–130 mg/kg; Zn 25–60 mg/kg; Cu 4–12 mg/kg; B 20–60 mg/kg és Mo 1,0–5,5 mg/kg.

Kulcsszavak: szója, növényanalízis, tápelem-tartalom, tartamkísérle