Magyarországra jellemző három gyeptípuson 2006-tól 2012-ig végeztünk hasznosítási gyakoriság vizsgálatot. A vizsgált területek között egy üde fekvésű, egy alföldi száraz fekvésű és egy dombvidéki száraz fekvésű gyep volt. A kísérlet során adatokat gyűjtöttünk a terméshozamról, a növényállományról és a lokális időjárási adatokról. Ebben a tanulmányban kiemelten vizsgáltuk a növényállomány, a biodiverzitás és az időjárási tényezők összefüggéseit. A hasznosítási gyakoriságot három változatban állapítottuk meg, évi kétszeri, háromszori és négyszeriben, igazodva a kaszálásos, a rét és a legeltetéses hasznosításhoz. A mintaterületek (4×4 m) 3 ismétlésben blokk elrendezésben lettek beállítva. A jó vízellátottságú mendei gyepen, stabil ökológiai környezetben a telepítéshez képest kevésbé változott meg a növényi összetétel (10,85 faj). A száraz fekvésű természetes gyepeken szélesebb korlátok között változott az időjárási tényezők mértéke, ehhez más és más növények alkalmazkodtak. Ezáltal diverzebb (26, ill. 34 faj) növényállomány alakulhatott ki. A terméshozam ingadozása jól követte az éves csapadékmennyiség alakulását, de a gyepállományban bekövetkezett borítási arányváltozások többnyire nem voltak statisztikailag bizonyítottan a csapadék változásának tulajdoníthatók. A tendencia alapján a vizsgált száraz fekvésű területeken az eddiginél magasabb hőmérséklet és globálsugárzás növelheti a borítatlan részek nagyságát és csökkentheti a takarmányozás szempontjából értékes növényekét.

Kulcsszavak: gyeptípusok, hasznosítási gyakoriság, növényállomány, biodiverzitás, időjárási tényezők