A magyarországi növénytermesztésben a fontosabb szántóföldi kultúráink termesztésének intenzitási szintje eltérő. A kukoricával szemben, ahol a termesztés átlagos vagy intenzív körülmények között zajlik, hazánkban a napraforgó agrotechnikai ráfordítási szintje csupán extenzív vagy átlagos. A termésátlagok napjainkban hazai viszonylatban 2–2,5 t/ha között változnak. Az utóbbi évtizedekben a klímaváltozás jelei egyre erősebben jelentkeznek, (egyenlőtlen eloszlású csapadék a tenyészidőszak folyamán, aszályos periódusok, alacsony hőmérséklet stb.), ami a termelésingadozás mértékét 50%-fölé emelte az elmúlt időszakban. A kutatás célja a vizsgált napraforgó hibridek agrotechnikai igényének a feltárása volt eltérő időjárási viszonyok között. A kísérletet a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén végeztük, mészlepedékes csernozjom talajon, aszályos (2009), csapadékos (2008) és erősen csapadékos (2010) évjáratokban A hibrideket korai átlagos és megkésett vetésidőben és négy elméleti termőtőszámban állítottuk be (35 000–65 000 tő/ha) 10 000 tő/ha-os lépcsőben. A kísérletben fungicid kezelés nélküli, 1×kezelt és 2×kezelt állományokat vizsgáltunk. A három vizsgált év eltérő időjárási körülményei erőteljes módon befolyásolták a gombaölőszeres kezelések hatékonyságát, befolyásolva ezáltal a vetéstechnológiai modelleket. A későbbi vetésidőkben, alacsonyabb tőszám, valamint a fungicid kezelések számának növekedésével a fertőzöttség, a szárdőlés és tányér alatti szártörés aránya csökkent, ellenkező esetben növekedett. Jelentős különbségek adódtak azonban a megdőlt és letört tányérú növények parcellákon belüli arányában a három tenyészévben. A fungicides kezelések hatása minden vetésidőben és tőszámnál megfigyelhető volt, ami a fertőzöttség, a szárdőlés és tányér alatti szártörés csökkentésében nyilvánult meg. Erősen csapadékos évjáratban a szárdőlés és tányér alatti szártörés mértékének csökkenése jelentős volt a fungicid kezelések hatására a kontrollhoz képest (14%-ot meghaladó). Fontos szerepe volt a gombaölőszeres védekezésnek a helytelenül megválasztott vetéstechnológiai elemek hatásának csökkentésében. A kísérleti években minden esetben kisebb mértékű volt fertőzöttség, a szárdőlés és tányértörés nagyságának különbsége az optimális és a leghátrányosabb vetésidők és tőszámok esetében a fungicid kezeléseknél (1×kezelt, 2×kezelt), mint a kontroll parcellákon. A vizsgálati eredmények alapján megállapítottuk, hogy a korszerű napraforgó hibridek legalább átlagos vagy intenzív technológiai intenzitást igényelnek. A megfelelő egészéségi állapot fenntartása érdekében csapadékos évjáratban legalább 2 fungicid kezelés (8–10 levélpáros állapotban és virágzáskor) szükséges, de átlagos vagy aszályos évjáratokban is indokolt 8–10 levélpáros állapotban 1 fungicid kezelés elvégzése. Az optimális április közepi vetésidő és a mérsékelt tőszám alkalmazása (55 000 tő/ha) évjárattól függetlenül a termésstabilitás fenntartásának hatékony eszköze lehet.

Kulcsszavak: napraforgó, tőszám, vetésidő, szárszilárdság, betegség fertőzöttség, fungicides növényvédelem