Jelen dolgozat a 2010. évre jellemző két súlyos klíma jelenség, a jég- és az eső-stressz talajállapotra gyakorolt hatásainak kimutatását és értékelését öleli fel. A feladat időszerűségét a klíma károk kiszámíthatatlansága és károk következményei támasztják alá. A vizsgálatokat Mezőhegyes és Hatvan kistérségi csernozjom talajokon végeztük, a káros klíma jelenségek ugyanis ezeket a talajokat is sújtják. Az eredmények az adott időszakban a talajok állapotában kimutatható tendencia – javulás vagy romlás – szerint érdemelnek kiemelt figyelmet.

Jégverés sújtotta területen (Mezőhegyes) elpusztult növény tömeg alatt a jellemző lazultság és szerkezet megmaradását, ennek hiányában e tényezők romlását, idő elteltével lassú, de folyamatos javulását igazoltuk. A talaj megújulás ténye a folyamatos szervesanyag- és szerkezetkímélő művelésre irányítja a figyelmet.

Hatvan térségében megismételve a 2008. csapadékos évben végzett felmérést, 600 ponton 7 tényező gyakoriságát vizsgáltuk. 2010-ben a talajt sújtó kár többszöröse volt a két évvel azelőttinek, a természetes eredetű vízpangás 26-szor, a felszín eliszapolódás 4,7-szer, az ülepedés 3,3-szer, a tárcsa- és eketalp tömörödés vastagodása 2,2–2,7-szer, a por lemosódás pedig 12-szer. Kár nélküli állapot öt esetben fordult elő 2010-ben, míg 2008-ban 460 esetben.

A tartamkísérletben 2002 óta szervesanyag-kímélés valósul meg, a lazultság mélység csökkenés főként a sekélyen bolygatott talajban (tárcsás 37%, sekély kultivátoros 18%), illetve szántotton (16%) következett be. A kultivátorral művelt talaj lazult rétege a természetes ülepedéshez hasonlóan 8, a direktvetéses területé 9%-kal csökkent. A kísérlet talajára átlagosan jellemző Rög-Morzsa-Aprómorzsa-Por aránya 9 év átlagában 22–46–28–4%. A rög és az aprómorzsa frakció arányok ingadozása, valamint a július közepéig – a kukorica figyelembe vehető borításáig – jellemző morzsa csökkenés a csapadék-stressz hatásával magyarázható. A por aránya a felszíni rétegben az idény közepéig folyamatosan csökkent, ezzel egyidejűleg a szántott talaj 30,5–32,5, illetve 32,5–34,5 cm ré­tegében, továbbá a tárcsázott talaj 12,5–15,5 cm rétegében növekedett. A por lemosódása folytán a szántott talaj 30,0–32,5; a 32,5–35,0; és a 35,0–37,5 cm rétegei, illetve a tárcsázott talaj 9,5–12,5, 12,5–15,5 és a 15,5–18,5 cm rétegei tömörebbé váltak, vagyis a talpréteg kiterjedt. Az eső-stressz kára a talaj kérgesedésével is igazolódott. A szántott, takaratlan talajon lévő kéreg 4,7–13,3 mm-rel volt vastagabb, mint a kultivátorral művelt takart talajon, ugyanakkor elhanyagolt talajhoz viszonyítva 1,3–20,3 mm-rel volt keskenyebb.

A kapott eredményeket megerősítik a kímélő művelés folyamatosságának szükségességét, amely a súlyos klíma helyzetben a kisebb, és könnyebben javítható kár lehetőségét nyújtotta.

Kulcsszavak: csapadék-stressz, talaj, lazult réteg mélység, szerkezet, tömörödés, por, kérgesedés