Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon, az MTA TAKI Nagyhörcsök Kísérleti Telepén vizsgáltuk a kálium és a bór elemek közötti kölcsönhatásokat 1989-ben, a kísérlet 2. évében kukorica jelzőnövénnyel. Alaptrágyázás 100 kg/ha N és 100 kg/ha P2O5 volt. A K-szinteket 0, 1000, 2000 kg/ha K2O feltöltő adaggal, a B-szinteket 0, 20, 40, 60 kg/ha adaggal állítottuk be 1987 őszén, lucerna elővetemény után. A műtrágyákat pétisó, szuperfoszfát 60%-os KCl és 11%-os bórax formában alkalmaztuk. Főparcellaként a 3 K-szint, alapparcellaként a 4 B-szint szolgált 12 kezeléssel és 3 ismétlésben, 36 parcellával, osztott parcellás (split-plot) elrendezésben.

A termőhely szántott rétege 5% körüli CaCO3-ot, 3% humuszt, 20–22% agyagot tartalmazott. A talaj eredetileg N, Ca, Mg, Mn elemekkel jól, K-mal közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a termőhely aszályérzékeny. A kukorica közel 6 hónapos tenyészideje alatt 266 mm csapadékot kapott, az 1 m talajréteg további 160–180 mm hasznosítható vízkészlettel rendelkezhetett a vetés idején. A szeptember csapadékmentes volt, mely körülmény gyorsította a kukorica érését, leszáradását és terméslimitáló tényezővé vált. Főbb megállapítások, eredmények:

1. A 2 évvel korábban adott 60 kg/ha B-terhelés nyomán átlagosan 1/3-ával csökkent a 4–6 leveles korú kukorica hajtásának, illetve 1,5 t/ha mennyiséggel az aratáskori szem és szár termésének tömege. A B-toxicitást az egyes terméselemek (csövenkénti szemszám és szemtömeg) is tükrözték. A meddő csövek aránya is igazolhatóan nőtt 1,6%-ról 5,6%-ra.

2. A B-tartalom átlagosan 3-szorosára dúsult szennyezett talajon az aratáskori szem és szár termésében, 7-szeresére a virágzáskori levélben, illetve közel 8-szorosára a 4–6 leveles hajtásban. Igazolt terméscsökkenés akkor következett be, amikor a B koncentrációja a 4–6 leveles hajtásban elérte a 70–80 mg/kg, a levélben virágzáskor a 100 mg/kg határértéket. Az aratáskori szem ugyanitt 10 feletti, míg a szár 15–20 mg/kg közötti B-tartalmakat mutatott.

3. A 2 évvel korábban adott 1–2 t/ha K2O feltöltés átlagosan 0,5 t/ha szemterméstöbbletet eredményezett ezen a K-mal jó-közepesen ellátott vályogtalajon és részben ellensúlyozta a B-toxicitást. A megnövelt K-ellátás nyomán emelkedett a növényi részek K-tartalma és ezzel párhuzamosan mérséklődött a beépült Ca és Mg kationok mennyisége.

4. A közepes 6,9 t/ha átlagos szemtermés a hozzátartozó 4,4 t/ha szárterméssel 160 kg N, 85 kg K, 18 kg Ca, 26 kg P és 14 kg Mg elemet épített testébe. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a tervezett termés elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.

5. Az ammóniumlaktát+ecetsavas oldható AL-K mennyisége 2,5-szeresére nőtt a szántott rétegben a maximális K-feltöltéssel a kísérlet 2. évében. A forróvízoldható B-tartalom ugyanitt közel a 7-szeresére dúsult. A mélyebb 20–40, illetve 40–60 cm rétegekben a dúsulás nem volt igazolható.

Kulcsszavak: kálium, bór, kölcsönhatások, kukorica, talaj-és növényelemzés