A szántóföldi kultúrák közül az összes termés mennyisége alapján a burgonya (Solanum tuberosum L.) a búza, a rizs és a kukorica után a negyedik helyet foglalja el a világon. A megnövekedett piaci elvárások miatt a termés mennyisége mellett nagyon fontos a jó minőség biztosítása is. Ehhez elengedhetetlen a talajvizsgálati eredményekre alapozott, a növény igényeihez igazodó kiegyensúlyozott tápanyagellátás. Az alul- és a túltáplálás is számos problémát vethet fel a hozam és a növények egészségi állapota, a gumók beltartalmi értékei tekintetében. A jelenlegi műtrágyaárak mellett a termelőknek érdeke, hogy a kijuttatott tápanyagokkal és szakszerű agrotechnikával a környezet felesleges terhelése nélkül érjék el a tervezett termésmennyiséget.

Kísérletünk célja a burgonya (Solanum tuberosum L.) növekedésének, vegetatív mutatóinak, virágzásának és gumókötésének tanulmányozása volt eltérő, a növény számára optimális és kedvezőtlen arányú NPK műtrágyák alkalmazásával.

A szántóföldi kisparcellás kísérletet 2009-ben a Pannon Egyetem Burgonyakutatási Központjának területén állítottuk be, a Központ által nemesített Hópehely fajtával. A trágyázatlan kontrollon kívül 6 kezelés hatását vizsgáltuk 3 ismétlésben, melyek eredményeit a külföldi és hazai szakirodalmi adatokkal hasonlítottuk össze. Munkánk során állomány felvételezéseket végeztünk, különböző vegetatív paramétereket vizsgáltunk. A levélanalízishez a virágzás kezdetén vettünk mintákat, majd betakarítás után vizsgáltuk a burgonyagumók NPK tápelemtartalmát. Az eredményekből bebizonyosodott, hogy a tápanyaggal nem megfelelően ellátott parcellákon a növények gyengébben fejlődtek, hamarabb lezajlott a virágzás, majd azt követően az érés is. A legjobb eredményt az N1P1K2 adagú kezelésben kaptuk a levél zöldtömeg, a levélszélesség és a levélhosszúság vonatkozásában. A sorok záródása itt volt a legjobb, ami megakadályozta a gyomok felszínre törését. Korábbi vizsgálatok szerint a megnövekedett levélfelületen a burgonya több asszimilátát képes előállítani, ami a későbbiekben hozzájárul a termés nagyságának növekedéséhez is. A termés mennyiségében szignifikáns különbséget tapasztaltunk a kontrollhoz képest, illetve egyes kezelések között is. A gumók N- valamint K-tartalmában szintén statisztikailag igazolható különbségek mutatkoztak. Az összefüggés vizsgálatok eredményeiből látható, hogy a levél zöldtömeg és a gumótermés között szoros, szignifikáns kapcsolat van.

Kulcsszavak: burgonya, NPK-trágyázás, kisparcellás kísérlet, növényi produktum