A macskagyökér (Valeriana sp.) fajoknak jelentős szerepük van a növényi alapú nyugtatók előállításában. Világszerte több fajuk terjedt el és vált gyógyszeripari alapanyaggá.

Hazánkban négy faj fordul elő. Ezek a Valeriana tripteris L., a hármaslevelű macskagyökér; a V. dioica L., a kétlaki macskagyökér; a V. simplicifolia L., az éplevelű macskagyökér; valamint a V. officinalis L., az orvosi macskagyökér. Magyarországon ma a V. officinalis alfajaiként ismertek a V. officinalis ssp. collina (Wallr.), a keskenylevelű macskagyökér; a V. officinalis ssp. sambucifolia (Mikan f.), a bodzalevelű macskagyökér; és a V. officinalis ssp. officinalis, azaz az orvosi macskagyökér. Termesztett gyógynövényként az utóbbi terjedt el. A hazai szakirodalmakban a részletes termesztéstechnológia rendelkezésre áll, azonban a szaporítóanyag, illetve a fajta előállítás a Valeriana nemzetségekre jellemző morfológiai és genetikai változékonyság miatt problémát okoz. A mai modern mikroszaporítási módszerek segítségével külföldön megkezdődött a technológia kidolgozása más macskagyökér fajok esetében, továbbá törekednek az alkalmazási terület kiszélesítésére, az antimikrobiális és antioxidáns hatás kihasználására gyógyászati célból, illetve növényvédelmi célokra történő alkalmazására. A Magyarországon honos fajaink felhasználásával, mikroszaporítási technika kidolgozásával, új, jobb minőséget adó, jobb alkalmazkodóképességű fajták előállításával a hazai termesztés fellendülését támogatni lehetne.

Kulcsszavak: macskagyökér, gyógynövény, termesztés, szaporítóanyag