Három éven keresztül (2004–2006) hat gazdaságban beállított szántóföldi kísérletben vizsgáltuk a hagyományos talajművelés hatását a talaj fizikai állapotára. Jelen dolgozatban a talaj agronómiai szerkezetét, a talaj ellenállását és nedvességtartalmát az évjárathatás szempontjából értékeltük. Az agronómiai szerkezet vizsgálatakor három év eltérő időjárási viszonyai mellett nem találtunk szignifikáns különbséget a vizsgált évek között. A talajellenállás vizsgálatakor minden mélységben szignifikáns eltérést találtunk az évek között, (SzD5%0–10=0,2; SzD5%10–20=0,2; SzD5%20–30=0,2; SzD5%30–40=0,2; SzD5%40–50=0,2) tehát az évjárat nagymértékben befolyásolta a talajellenállás-értékeket. A 0–30 cm-es mélységben mindegyik vizsgált évben kellően lazultnak bizonyult a talaj állapota. A talajellenállás legnagyobb értékeit (3,2 MPa) a B, C és D kísérletnél mértük 2004-ben, a 40–50 cm-es mélységben. A 2005 és 2006. évben káros tömörödést nem tapasztaltunk. Az évjárat nem csak a talajellenállásra, hanem a talaj nedvességtartalmára is hatással volt. A vizsgálatok évek közötti összehasonlításakor a 10–20 cm-es mélység kivételével minden mélységben szignifikáns különbséget tapasztaltunk (SzD5%0–10=0,8; SzD5%20–30=1; SzD5%30–40=1; SzD5%40–50=0,9), tehát az évjárathatás ezekben a mélységekben igazolható. A kísérletek között szignifikáns különbséget csak a 10–20 cm-es mélységben tapasztaltunk (SzD5%10–20=1,7). A talaj nedvességtartalma ebben a mélységben nem az évjárathatástól függött, hanem az alkalmazott agrotechnikától. Tehát a talajművelés hatása a nedvességtartalomra a 10–20 cm-es rétegben mutatkozott meg. A talaj nedvességtartalma a 2005. és 2006. évben a 40 cm-es mélység elérése után mindegyik kísérletben csökkent. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált talaj- és termőhelyi viszonyok között a hagyományos talajművelés a vizsgálat utolsó évére nem eredményezte a talaj fizikai állapotának leromlását.

Kulcsszavak: talajállapot, hagyományos talajművelés, agronómiai szerkezet, talajellenállás, talajnedvesség