Karbonátos Duna-Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90, 270 kg/ha mikroelem-terhelés hatását az őszi búzára. A mikroelemek sóit egy ízben a kísérlet indulásakor 1995 tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, ZnSO4 formájában. A 6 elem × 4 terhelés = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellát jelentett 7 × 5 = 35 m2 parcellákkal. Termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100 kg/ha N, 100 kg/ha P2O5 és 100 kg/ha K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. Főbb eredmények:

1. A kedvezőtlen csapadékviszonyok/időjárás nyomán a szennyezetlen kontroll talajon 3 t/ha szemtermés + 3 t/ha melléktermés képződött. A kísérlet 3. évében a maximális 270 kg/ha Se és Zn kezelés bizonyult toxikusnak. A Zn-terhelés eredményeképpen az aratáskori földfeletti biomassza mintegy a 60%-ára csökkent, míg a Se-terhelés a búza és az előforduló gyomfajok gyakorlatilag teljes pusztulását okozta.

2. Aratás idején szennyezett talajon a melléktermésben 2-szeresére emelkedett a Cu, 3-szorosára a Zn, 4-szeresére az Pb, egy nagyságrenddel a Cr és 2540-szeresére a Se koncentrációja. A szemtermés genetikailag védettebbnek bizonyult. A Cr(III), Cr(VI), Pb és Cu elemek tartalma igazolhatóan nem változott a magban. A Zn mintegy 80%-kal, míg a Se a kontrollhoz viszonyítva 2640-szeresére dúsult. A Se mozgása nem gátolt a talaj-növény rendszerben, tömegárammal a növényen belüli transzport is akadálytalan. A búza magja humán fogyasztásra alkalmatlanná vált a Se-nel és Zn-kel erősen szennyezett talajon. A mag a Se-szennyezés miatt takarmányozásra is alkalmatlannak bizonyult.

3. A maximális Se-felvétel a 90 kg/ha kezelésben jelentkezett és 442 g/ha mennyiséget tett ki. A Zn-felvétel maximuma 193 g/ha-nak adódott a 90 kg/ha Zn-kezelésben. A termésdepressziót nem okozó kezelésben a 6 t/ha biomasszába épült maximumok: 40 g/ha Cu, 14 g/ha Cr és 3 g/ha Pb, melyek a maximális 270 kg/ha terhelésnél voltak mérhetők. Változatlan viszonyokat feltételezve a 90 kg/ha Se felvételéhez 204 év, a Zn felvételhez 466 évre volna elvileg szükség. A 270 kg/ha szennyezés fitoremediációjának időigénye hasonló becsléssel közel 7 ezer Cu-év, 19 ezer Cr-év és 90 ezer Pb-év volna.

4. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés úgynevezett fajlagos elemtartalma 30 kg N, 7–8 kg (8–10 kg K2O), 4–5 kg P (9–11 kg P2O5) és 3 kg körüli Ca, Mg és S mennyiséget tett ki. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a búza elemigényének számításakor a szaktanácsadásban.

Kulcsszavak: őszi búza, mikroelem-terhelés, toxicitás, elemfelvétel, fitoremediáció