Hajdúságban, 1983-ban beállított tartamkísérletben vizsgáltuk a legfontosabb agrotechnikai elemek (trágyázás, vetésváltás, öntözés, tőszám) hatását a kukorica termésére csernozjom talajon. A vizsgált 10 éves periódusban (2004–2013 évek) eltérő évjáratok fordultak elő. Az agrotechnikai tényezők hatásának elemzésére variancia analízist és a variancia komponensek felosztásának módszerét használtuk. Tartamkísérleteink eredményei azt bizonyították, hogy a vetésváltási rendszerek termésmennyiségei egymástól eltértek (monokultúra 5,99–6,75 t/ha, bikultúra 9,16–10,21 t/ha, trikultúra 9,09–9,96 t/ha). Az optimális agrotechnika használatával a kukorica maximális termése közötti különbség az eltérő vetésváltási rendszerekben minimális mértékűre csökkent (monokultúrában 10,39–11,99 t/ha, bikultúrában 11,79–13,01 t/ha, trikultúrában 11,54–12,74 t/ha az évek átlagában). Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy az egyes agrotechnikai elemek kukorica termésére gyakorolt hatását a vetésváltás és az évjárat egyaránt jelentősen befolyásolta. Vizsgálataink szerint a trágyázás 39%-ban, a vetésváltás 28%-ban, az öntözés 14%-ban, az állománysűrűség 7%-ban határozta meg a kukorica termését.

Kulcsszavak: kukorica, tartamkísérlet, agrotechnikai elemek, termés