A köles rendkívül jó alkalmazkodóképességgel jellemezhető növény, ami lehetővé teszi a növény kései, illetve másodvetését. Azonban a megkésett vetés hatásai jelentkeznek a termesztéstechnológiai elemek hatékonyságában is. Erre irányuló vizsgálataimat a DE ATK Nyíregyházi Kutatóintézet területén beállított, négy ismétléses, szántóföldi kisparcellás kísérletben végeztem 2013-ban. A vizsgált termesztéstechnológiai tényezők (vetésidő, tápanyagellátás, tenyészterület) közül legnagyobb hatást a vetésidő esetében tapasztaltunk. A késői vetés által okozott, optimálistól eltérő körülmények között a termesztéstechnológiai elemek érvényesülése jelentősen kisebb mértékű. Az a1, a2 vetésidők között (06. 12., 06. 25.) kismértékű, 181 kg/ha, míg az a3 (07. 03.) vetésidőben az első két vetésidőhöz viszonyítva jelentősen csökkent a termés. A termés a 36 cm-es sortávolságnál alakult kedvezőbben, ami a vetésidővel is összefüggésbe hozható. A fehérjetartalom a későbbi (07. 03.) vetésidőben volt kedvezőbb, ahol viszont a termésmennyiség jelentősen csökkent. A vizsgált tényezők hatása hasonló volt a fehérjetartalom és kiőrlési arány tekintetében egyaránt, ugyanakkor az extrém kései vetés egyértelműen a fehérjetartalom növekedését eredményezte.

Kulcsszavak: köles, vetésidő, őrlési kihozatal, trágyázás, fehérjetartalom