A gyökér–talaj rendszer elektromos kapacitásának (EC) mérése lehetőséget nyújt a gyökér tömegének és aktív felszínének gyors, in situ becslésére. A módszer alkalmasságát a gyökérzet növekedésének és vízfelvételi aktivitásának monitorozása céljából tenyészedény-kísérletekkel teszteltük. Az 1. kísérlet során Funneliformis mosseae arbuszkuláris mikorrhiza gombával (AMF) oltott, valamint kontroll (oltatlan) uborka és bab növények napi transzspirációját (NT) követtük nyomon ontogenezisük folyamán, az EC rendszeres mérése mellett. A 2. kísérletben négy szójafajta (cv. Bagera, Martina, Aliz, Emese) gyökérfejlődésének és transzspirációjának dinamikáját vizsgáltuk.

Kimutattuk, hogy az EC és a NT (gyökérzet vízfelvétele) az ontogenezis során megegyező trendeket mutat: mindkét paraméter folyamatosan emelkedett a vegetatív fenofázis alatt, majd a virágzás kezdetét (uborka: 38. nap; bab: 33. nap) követően a termés-érés során folyamatosan csökkent. A gyökerek mikroszkópos vizsgálata szerint az AMF-infekció, majd kolonizáció az ültetést követő 18–23. nap közé tehető. A mikorrhiza kialakulása néhány napon belül szignifikánsan növelte az oltott növények gyökérkapacitását és transzspirációját, és a relatív növekedés a nagyobb mikorrhiza-függésű babnál jelentősebb mértékű (75%) volt, mint az uborka esetén (15%). Az AMF-kezelés szignifikánsan növelte mindkét faj hajtástömegét (uborka: 29%; bab: 69%), valamint a bab gyökértömegét (37%) is.

Az EC mérésével kimutattuk a szójafajták gyökérfejlődési dinamikájának jellegzetes különbségeit. Az EC időbeni változása ez esetben is szoros összefüggést mutatott a NT alakulásával. Mindkét érték – a növény korától függően különböző intenzitással – hozzávetőleg a virágzás kezdetéig (fajtától függően 40–56. nap) emelkedett, majd állandóvá vált. A kísérlet végén (60. nap) az EC és NT egyaránt a Bagera, Emese, Aliz, Martina sorrendben szignifikánsan növekedett (EC: 2,39–3,05 nF; NT: 116–147 ml). A biomassza mérése a hajtás tömegének hasonló különbségeit (13,24–17,71 g) mutatta ki a fajták tekintetében, az Aliz és Martina gyökértömege ugyanakkor azonosnak (5,48 g) bizonyult. A nagyobb hajtásból eredően a Martina transzspirációja – így a gyökérzet vízfelvétele is – magasabb volt, mint az Alizé, mely különbséget a Martina szignifikánsan magasabb gyökérkapacitása is jelzett.

Eredményeink alapján az EC mérés megfelelő módszer a gyökérzet növekedésének és vízfelvételének in situ monitorozására, a fajták között mutatkozó különbségek kimutatására, valamint a gyökéraktivitást befolyásoló tényezők detektálására. A módszer további előnye, hogy egyszerű és gyors eljárás, mely – a hagyományos technikákat kiegészítve – a növénytani kutatások számos területén eredményesen alkalmazható, így további fejlesztése indokolt.

Kulcsszavak: elektromos gyökérkapacitás, in situ gyökérvizsgálat, mikorrhiza-kolonizáció, transzspiráció, vízfelvétel