27 éves polifaktoriális tartamkísérletben vizsgáltuk eltérő vetésidejű (optimális időben történő és megkésett idejű vetés) szárazborsó talajának vízforgalmát 2010-ben, egy csapadékos évben. A vizsgálati eredményekből megállapítottuk, hogy a 200 cm-es talajszelvény nedvességtartalmának alakulását a borsó előveteményeként szereplő kukorica vízfelhasználása is nagymértékben meghatározta. A borsó a 0–100 cm-es talajszelvény nedvességtartalmát használja intenzíven, az alsó 100–200 cm-es réteg nem vesz részt az állomány vízellátásában. A két vetésidő közül a megkésett vetésidejű (V2) parcellákban a nedvesség változása dinamikusabb volt az egész tenyészidőszak során mindhárom rétegben, a borsóállomány vízfelhasználása intenzívebb volt. A terméseredmények vizsgálatából megállapítható, hogy az öntözött területeken a talaj vízháztartása nem teremtette meg a borsó statikus vízigényéhez szükséges körülményeket, levegőtlen viszonyok alakultak ki a gyökerezési zónában. A tenyészidőszak folyamán lehulló nagy mennyiségű csapadék hatására a később vetett borsóállomány virágzása is későbbre tolódott, a talajban raktározódó nagyobb mennyiségű víz hatására kedvezőtlenebb körülmények uralkodtak a termékenyüléshez.

Kulcsszavak: talajnedvesség, vízhiány, öntözés, csapadék borsó, termés, vetésidő