Egy műtrágyázási kísérlet 38. évében, 2011-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K, ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolc komponensű pillangósnélküli gyepkeverék 11. évének termésére, ásványi elemtartalmára és elemfelvételére. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben eredetileg közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N × 4P × 4K = 64 kezelést × 2 ismétlést = 128 parcellát foglal magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2011. évben a tenyészidő kezdetén a talaj 1 m rétege kb. 170 mm csapadékot tárolt, a tenyészidő alatt lehullott csapadék 70 mm-t tett ki. A gyep mintegy 240 mm vízkészlettel rendelkezhetett a június 6-i kaszálás idejéig. Az elöregedő gyep második kaszáláshoz sarjút nem képezett ebben az aszályos évben. Főbb eredmények:

– A gyep botanikai összetételét a N×P kölcsönhatások határozták meg. A nádképű csenkesz 3–52%, taréjos búzafű 0–40%, a betelepült magyar rozsnok 4–31%, a csomós ebír 1–4% közötti borítást mutatott az N×P ellátottság függvényében. A N-hiányos talajon előretörtek a gyomok és a pillangós fajok, míg a füvek visszaszorultak 26%-ot képviselve. A N és az NPK bőséges kínálatával emelkedett a pázsitfű fajok átlagos száma és a borítottságuk. A magyar rozsnok részarányát a javuló K-ellátás is megkétszerezte átlagosan.

– A szénahozam 1,1 t/ha-ról 5 t/ha fölé emelkedett, döntően a N-kínálattal. Ezzel párhuzamos javult a vízhasznosulás. A N-kontroll talajon 2000 liter vizet használt fel a gyep 1 kg széna képzéséhez, a 100 kg/ha/év kezelésben 800 litert, míg a 300 kg/ha/év kezelésben 511 litert.

Kulcsszavak: telepített pillangósnélküli gyep, NPK műtrágyázás, botanikai összetétel, vízhasznosulás