A silócirok trágyázási szaktanácsadásának fejlesztéséhez kísérleti munkánk célja az volt, hogy jól elkülönülő talaj tápelem-ellátottsági szinteken, műtrágyázási tartamkísérletben vizsgáljuk a N-, P- és K-ellátottság hatását a silócirok terméshozamára és minőségére. A műtrágyázási tartamkísérletet 1989-ben állítottuk be mélyben karbonátos csernozjom réti talajon, 4–4 N-, P- és K-ellátottsági szinten, teljes kezelés-kombinációban, 64 kezeléssel. Jelen dolgozatban a N-trágyázás (0, 80, 160, 240 kg N/ha) hatásának eredményeit mutatjuk be a silócirok fontosabb minőségi tulajdonságaira a 2000 és 2002 között végzett vizsgálatok alapján, melyek az alábbiakban foglalhatók össze:

1. A silócirok nyersfehérje-tartalma a N-ellátottságtól és az évjárattól függően 8,05% és 11,35% között változott. N-trágyázás nélkül a nyersfehérje-tartalom 8,05–9,22%-ot ért el, ami a jobb N-ellátottság eredményeként fokozatosan növekedett.

2. A silócirok nyerszsír-tartalma a 2000-es és a 2001-es kísérleti években közel azonos volt, N-trágyázás nélkül 1,20–1,30%, ami 160 kg/ha N-ellátottsági szintig statisztikailag igazolhatóan 1,42–1,47%-ra növekedett. Száraz évjáratban nagyobb volt a cirok nyerszsír-tartalma, N-trágyázás nélkül 2,47%, amit a 80 kg/ha-os N-adag 2,81%-ra növelt.

3. A nyersrosttartalom alakulásában a N-trágyázás csak egy évben okozott szignifikáns változást, amikor a növekvő N-ellátottság csökkenő nyersrosttartalommal párosult.

4. Virágzáskor és a viaszérettség kezdetén a N-trágyázás a cirok cukortartalmát szignifikánsan csökkentette. A cukortartalom maximumát (15,3% és 15,9%) a fiziológiai érettségben érte el és ekkor már csak a 240 kg/ha-os N-trágyázás okozott cukortartalom csökkenést. A betakarításkori cukorhozam a N-trágyázásban nem részesült kezelésekben 5,7 t/ha és 6,4 t/ha volt, amit a 80 kg/ha-os és 160 kg/ha-os N-trágyázás megbízhatóan növelt és csak a N-túltáplálás (240 kg/ha) váltott ki statisztikailag igazolható cukorhozam csökkenést a cukorhozam maximumhoz képest.

5. A 2000-es és 2001-es kísérleti években a vizsgált 17 aminosavból csupán a metionin és a cisztin mennyisége (g/100 g szárazanyag) nem növekedett a jobb N-ellátottság hatására. Míg 2002-ben a N-trágyázást kísérő jelentős nyersfehérje gyarapodás ellenére is csak öt aminosav (izoleucin, leucin, alanin, aszparaginsav, glutaminsav) mennyisége növekedett megbízhatóan a 240 kg/ha-os N-ellátottsági szinten. A N-ellátottság különböző szintjei az esszenciális és nem esszenciális aminosavak arányát érdemben nem befolyásolták, míg az évjárat igen. A fehérje aminosav összetételét (g/100 g fehérje) tekintve nem tapasztaltunk olyan konzekvens N-hatást, amely minden kísérleti évben egy-egy aminosav arányának változásában kimutatható lett volna.

Kulcsszavak: N-ellátottság, silócirok, termésminőség, tartamkísérlet