Napjainkban a hazai mezőgazdaságnak a legfontosabb feladata a termelés, és a fenntart hatóság követelményeinek való megfelelés. Erre az egyik legkiválóbb megoldás a precíziós technológiák alkalmazása. Ez kifejezetten igaz a műtrágyázás kapcsán, ami az egyik legköltségesebb beavatkozás, továbbá jelentős környezetvédelmi kockázatot hordoz magában.

A munkánk során a növényi eredetű klorofilltartalom meghatározás két relatív módszerét hasonlítottuk össze, ezzel ajánlást téve a precíziós mezőgazdaság felé. Egy kukorica (Zea mays L.) genotípust vizsgáltunk a kísérlet során, szántóföldi körülmények között. A kísérlet során a méréseket két, eltérő termőképességű területen végeztük el. A vizsgálat ideje alatt az időjárási körülmények megegyezők voltak. A relatív klorofilltartalom meghatározását SPAD-502 (Minolta, Japán) és kézi GreenSeeker készülékekkel végeztük. Meghatároztuk a növények abszolút klorofilltartalmát is. A különböző paraméterek felvételezéséhez a növényeket véletlenszerűen választottuk ki. Növényenként négy eltérő korú levelet vizsgáltunk meg. A vizsgálataink alapján a két műszer alkalmasnak bizonyult a tápanyag hiánytünetek detektálására, azonban a műszerek pontossága között eltérést tapasztaltunk. A két készülék által mért értékek szinkronizálása és az eredmények megbízhatóságának vizsgálata segítheti a gazdákat, hogy megfelelő döntést hozzanak a készülékek megvásárlásának kapcsán.

Kulcsszavak: NDVI, SPAD, relatív klorofilltartalom, kukorica