Gödöllői kísérletünkben a 2014–2016 években arra kerestük a választ, hogy négy multirezisztens burgonyafajta (Sárvári Borostyán, Sárvári Piroska, Sárvári Rózsa és Sárvári Rubinka) 11, 20, illetve 21–21 évnyi visszaültetést követően felveszi-e a versenyt egy sztenderd fajta (Desiree) elit vetőgumójával, illetve két éven keresztül további utántermesztést folytatva jelentkezik-e genetikai leromlás következtében terméscsökkenés.

Az extenzív, növényvédelmi beavatkozásokat mellőző, az öntözést minimalizáló kísérletnek további célja volt, hogy csekély ráfordítás mellett vizsgáljuk meg az egyes faj ták termőképességét. A termesztési terület kifejezetten kedvezőtlen adottságokkal rendelkezett, így megfelelt a kísérleti célnak. A többször aszályos, hőstresszes évjáratokban – a kísérletben kapott eredmények alapján – megállapítottuk, hogy a multirezisztens burgonyafajták extenzív viszonyok között is megfelelő termőképességgel rendelkeznek, és terméseredményük a kísérlet második évétől szignifikánsan nagyobb (2015-ben 26,8–30,0 t/ha, 2016-ban 26,3–28,9 t/ha), mint a kontroll fajta Desireé (2015-ben 18,8 t/ha, 2016-ban 22,0 t/ha). A multirezisztens burgonyafajták lombvesztése a virágzást köve tően valamennyi vizsgált időpontban statisztikailag igazolhatóan kisebb százalékú,mint a kontrollé.

Kulcsszavak: multirezisztens burgonya, Sárvári burgonyafajták, burgonyatermesztési kísérlet